Az emberi számítás

Human 2 Human

Human 2 Human

Ha még egyszer azt üzeni…

2015. május 31. - Pankotai Balázs

tap.jpg…mindnyájunknak el kell menni. Így zárul a jól ismert Kossuth-nóta első strófája. Még nem kell menni, csak ha még egyszer azt üzeni. És ez most nem a magyar közállapotokról jutott eszembe, hanem az amerikai utazásaim kapcsán. A környezettudatosságról fogok írni a következőkben.

Utazásaink során öt szövetségi államot érintettünk, de ezek közül egyedül Kaliforniában láttuk nyomait a környezettudatosságnak. Ez a következőkben nyilvánult meg:

  • szelektív hulladékgyűjtés,
  • a vízkészletek szűkösségére figyelmeztető feliratok,
  • ennek érdekében gombbal és/vagy csökkentett nyomással működő csapok a nyilvános mosdókban,
  • ugyanitt kézszárító berendezések a papírtörlők helyett,
  • az alternatív energiaforrások használatának ösztönzése (szélerőművek építése, elektromos és hibrid autók, buszok támogatása).

Semmi olyasmi tehát, ami ne volna többé-kevésbé természetes számunkra itt, Európában. A többi helyen esztelen eldobhatóság-kultuszt, feleslegesen nagy járműveket, tékozló vízcsapokat láttunk.

Fájó volt figyelni, ahogy egyetlen város egyetlen moteljében, egyetlen reggelizés alatt egy jókora szemetes-zsáknyi műanyag tányér, evőeszköz és pohár gyűlik össze. Érthetetlen volt, hogy a legelterjedtebbnek tűnt kád-csaptelep csak egyféle szabályozást engedett, így ha meleg vizet akartunk, egyúttal azt is választottuk, hogy ömlött a víz a csapból. Bár lehet gázolajat kapni szinte minden kútnál, és alig drágább, mint a legegyszerűbb fajta (’regular’) benzin, az amerikaiak szerint a dízelmotor csak kamionokba és munkagépekbe való, így a legnagyobb batárok is benzinnel mennek, ideértve a népszerű pick-upokat és a 10-12 méter hosszú lakóautókat is. Egy európai lakóautó dízelmotorral 12-13 litert fogyaszt 100 km-en, egy alig nagyobb méretű amerikai társa benzinmotorral 28-30 litert. A dízelmotornak is vannak persze hibái, de első lépésnek nem is lenne rossz a fogyasztás felezése-harmadolása.

A lakossági fogyasztás-kultusz nagyon gyakran abban nyilvánul meg, hogy feleslegesen sokat vesznek árucikkekből, vagy akár ételekből (lásd: Super Size Me). Sokszor nem volt könnyű kibogarászni a boltban, mennyibe kerül valamiből 1 db, mert az volt odaírva, hogy mennyibe kerül 3, 5 vagy éppen 10 db. Amelyek egy része szinte borítékolhatóan a kukában végzi.

Talán sokan emlékeztek rá, hogy az USA nem írta alá anno a klímaváltozás fékezéséről szóló Kiotói Egyezményt. Ennek megfelelően nem is érzi magára nézve kötelezőnek, hogy tartsa magát ezen megállapodásokhoz, ha nem is számokban, legalább szemléletben. Kalifornia pedig talán amiatt is tért észre (és önmagában, mint állam, egyébként teljesíti is a kiotói célszámokat), mert negyedik éve szárazság sújtja. Ha még egy-két évig így folytatódik, nagy bajban lehetnek.

Amerika nagy piac, mintegy 300 millió fogyasztóval, sok prosperáló céggel, amelyeknek jelentős befolyásuk lehetne a szemléletformálásra. Félő, hogy csak akkor fognak igazából „ébredni”, ha már nagy baj lesz. Ha valaki vagy valami még egyszer azt üzeni.

A bejegyzés trackback címe:

https://human2human.blog.hu/api/trackback/id/tr197507818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása