A Coca-Cola egy meglehetősen figyelemfelkeltő, és mindenképpen jól kitalált kampánnyal készült a Ramadánra. A videóban azt követhetjük, amint hat, egymásnak ismeretlen embert vaksötétben egy körasztal köré ültetnek, akik aztán beszélgetnek arról, ki mivel foglalkozik, kinek mi a hobbija. A végén persze felkapcsolják a villanyt. Érdemes megnézni, aztán tovább olvasni.

Ma egy olyan mini tréningen vettem részt, amelyet kollégáim tartottak, a téma pedig a tudatos kollaboráció volt. A legtöbbünknek talán második világháborús történetek ugranak be elvtelen, gyáva emberekről, de ez esetben egészen másról van szó. Hansen értelmezésében a kollaboráció az eredményre vezető együttműködés, melynek során újra és újra el kell dönteni, hogy az adott lépésben az együttműködés vagy az önálló munka a hatékonyabb. Mint egy foci- vagy vízilabda-meccsen: mindkettő alapvetően csapatjáték, de ha ott van valaki előtt a kínálkozó lehetőség, akkor inkább vállalja el, mint hogy még egy felesleges passzt adjon, így lesz belőle jó esetben találat.

Amikor ahhoz a részhez értünk, hogy ki-ki mondjon javaslatokat, hogyan lehet elősegíteni a kollaborációt, én azt feleltem: könnyebb lenne a dolog, ha egy megbeszélésen nem a "címkéiknek" megfelelően viszonyulnának egymáshoz az emberek. A vezető ugyanolyan fontosnak ítélné bárki ötletét, mint mondjuk egy teamvezetőét, az egyszeri kolléga pedig nem gyakorolna magán öncenzúrát, nem fojtaná magába az ötletét pusztán amiatt, mert ott ül az asztalnál egy vezető. Szóval az segítené a kollaborációt, ha nem tudnánk, ki kicsoda, így nem lennének eleve prekoncepcióink, mint a reklámban, még mielőtt megpillantják egymást.

Egyetértek az üdítőital-gyártóval: a címkék dobozokra valók, nem emberekre!