Jó másfél hete derült ki, hogy a VW csoport egyik dízelmotorja, melyből összesen 11 millió darab került a konszern különböző típusaiba, csak hivatalos mérési körülmények között teljesíti az előírt károsanyag-kibocsátási határértékeket. Attól hangos a világsajtó, hogy a cég csalt a nitrogén-oxid kibocsátással, és így átverte a vásárlóit, mi több, semmibe vette a környezetvédelem ügyét.
Az azóta eltelt időben rengeteg írás született ebben a témában, ezért csak nagyon röviden, a cikkem mondanivalójának megértését segítendő, foglalom össze a lényeget.
Az újabb kori turbódízel motorokkal kapcsolatos legkomolyabb aggály a nitrózus gázok és a parányi koromrészecskék kibocsátása, melyek rendkívül veszélyesek az emberi szervezetre, észrevétlenül ártanak. Mindkettőre jelentkeztek megoldással a mérnökök, akiket az egyre szigorodó előírások (pl. a jelenleg hatályos Euro 6) gyors tempójú fejlesztésre kényszerítettek. A csekély szennyezés mellett nyilván az is vásárlói elvárás, hogy jól menjen, nyomatékos legyen, illetve keveset fogyasszon; alapvetően ezek miatt vesznek az emberek dízel autót. Most azonban azt leplezte le egy amerikai vizsgálat, hogy a hétköznapi használat során a Volkswagen egyes típusai a megengedett határérték akár több tízszeresét eregették a levegőbe.
Ez a gyakorlatban úgy történt, hogy a motorvezérlő szoftver felismerte, amikor mérési ciklusban üzemeltették a motort, és olyankor „jól viselkedett”, a határérték alatt maradt. Igaz, ilyenkor nem várnak el a motortól különösebb teljesítményt sem (állandó sebességgel, egyenesen „halad” a próbapadon). Minden egyéb esetben viszont fittyet hányt a normákra.
Mit jelent ez? Egy hétköznapi példával élve: azt, hogy a VW nem tanulta meg az anyagot, csak arra gyúrt, hogy a vizsgán átmenjen. Ott is csak puskázva. Igen beszédes, hogy amikor megfogalmazták a csalás vádját, a vezetőség egy pillanatig sem tagadta, hanem azonnal felajánlotta a teljes együttműködését.
Nem csoda, hogy trükköztek: a szaksajtó évek óta kórusban zengi, hogy az ún. európai mérési ciklus (az az eljárás, melynek keretében megmérik, mennyi egy-egy autó hivatalos fogyasztása, amelyet aztán a hirdetésekben nagy büszkén közölni lehet) a valóságtól teljesen elrugaszkodott, és az ott megállapított fogyasztási értékeket élő ember nem képes reprodukálni. Közben pl. a flottaüzemeltető cégek többek közt ez alapján döntenek egy modell javára a beszerzésnél. Ennek a szigorú szabályozásnak megfelelő erőforrásokat lehetne ugyan trükközés nélkül is gyártani, csak éppen annyira „le lennének fojtva”, mintha a gázpedál lenyomására parlamenti vizsgálóbizottságot hívna össze a vezérlőprogram, majd csak annak jóváhagyása után kezdené gyorsítani a kocsit. Egy ilyet senki nem akarna megvenni, ebben talán egyetérthetünk.
Csak a VW a hibás, csak ők trükköztek? Dehogy, a többiek ugyanúgy nem képesek kecske-káposzta megoldást ajánlani a problémára. És akkor ezzel a Volkswagen fel is van mentve? Persze, hogy nem.
Az elmúlt években egyre-másra érkeztek a hírek az olyan vállalati esetekről, amikor a csúcsvezetők bevallották – leggyakrabban azért, mert kiderült –, hogy trükköztek, adatokat hamisítottak, kamatokat befolyásoltak törvénytelenül. Kinek jó ez? Valójában senkinek, kizárólag az adott cég vezetésének, akik a saját prémiumuk kifizetésében érdekeltek, illetve a cég befektetőinek, de nekik is csak rövid távon. Hosszú távon a befektetői bizalom megingásához vezet az effajta viselkedés. Különben pedig egészen hasonlít egy óvodai csoporthoz: az óvónéni vagy óvóbácsi tudja jól, hogy a neki átadott maréknyi összegyúrt homok valójában nem egy tortaszelet, mégis eljátssza a gyerek kedvéért, hogy ezt hiszi.
Ilyesmit játszanak a felnőttek is, nagyban, euró- vagy dollármilliárdos árbevételű részvénytársaságok élén. A szabályozásért, törvényhozásért felelősök pedig asszisztálnak hozzá.
Így születnek olyan szabályok, előírások, amelyek teljesíthetőségét valójában senki nem hiszi el.
Így fogalmazódnak meg olyan elvárások, melyekről a kimondás pillanatában lehet tudni, hogy irreálisak.
Így működnek az olyan szervezeti kultúrák, amelyekben a vezetés nem hallja meg a „végekről” érkező véleményeket.
Most egy amerikai szervezet botot dugott a küllők közé. Nem biztos, hogy önzetlenül tette, de én mindenesetre várom a fejleményeket és a tovagyűrűző hatást. A Mercedes-Benz például azt jelentette be, szinte azonnal, hogy pár éven belül a teljes dízel-palettáját törli a kínálatból. Nem hiszem, hogy ők lesznek az egyetlenek.