Arra gondoltam, hasznos lehet többeteknek, ha összegzem az álláskeresésem eddigi tapasztalatait. Aktívan azóta keresek, amióta elhatároztam (és "odabent" nyilvánossá tettem), hogy eljövök az addigi munkahelyemről. Így aztán ez most mintegy fél év áttekintése lesz. Elsősorban annak lesz érdekes olvasmány, akinek nincs túl nagy gyakorlata az álláskeresésben, vagy egyszerűen csak kíváncsi, hogyan megy ez mostanában a HR berkein belül. Előbb nézzük magukat a jelentkezéseket, azután az interjúkon tapasztaltakat!
Összesen 26 helyre pályáztam 2015 augusztusa óta. Ezek csak azok a próbálkozásaim, amelyek konkrét, meghirdetett pozícióra vonatkoznak, tehát nem számoltam bele az ismeretségi körömben kiderült olyan lehetőségeket, amikor pl. egy tréner/tanácsadó cégnél voltam beszélgetni egy lehetséges együttműködésről.
A 26 között túlnyomó többségében olyanok voltak, amelyeket a piacvezető állásportálon hirdettek meg, míg 2-vel kapcsolatban fejvadász keresett meg telefonon; ez utóbbi esetekben adott volt a személyes, első körös találkozás. Volt 6 olyan, amelynek hirdetését munkaerő-közvetítő vagy fejvadász cég tette fel, így szintén nem feltétlenül lehetett tudni, melyik a képviselt cég.
A 24 közül 5 olyan volt, ahol személyes találkozásig jutottam: egy esetben első körig, a többi esetben volt második interjú vagy assessment center is.
Egy rögtönzött statisztika arról, milyen bánásmódban részesültem a maradék 19 esetben:
- 7 cég megírta tisztességgel, hogy köszönik, de nem szeretnének személyes találkozót: ezt minden esetben udvariasan, és nyitva hagyva annak lehetőségét, hogy a jövőben egy másik pozícióval megkereshessenek,
- 11 helyről nem jött válasz, és ezek között 4 olyan is volt, ahonnan még egy automatikus, magát a jelentkezést megerősítő email sem (!) érkezett,
- és volt 1 olyan is, amelyiknél a jelentkezéshez megadott emailcím hibát jelzett és visszadobta a próbálkozást, de ezt betudhatjuk technikai problémának is.
A "legsúlyosabbnak" nyilván azokat vélem, amelyek egy automata válaszra sem méltattak, de az érdemi választ nem adók közül is a legfrissebb pályázás két hónapja történt (a legrégebbi pedig fél éve). Ennyi idő alatt minimálisan annyit el tudna dönteni egy szervezet, hogy mi a pozíció ill. a kiválasztás sorsa (természetesen benne van a pakliban, hogy ez módosul, változik), és ha másról nem, legalább erről lehetne egy tájékoztató levelet küldeni. Amelyet szinte minden cégnél egy jelöltkezelő rendszerből, az elmentett sablonok közül választva, pár kattintással el lehet intézni. Tudom, mert anno a Telekom gyakornoki program felelőseként minden félévben több száz, esetenként ezernél is több pályázót értesítettem a hogyan-továbbról.
Triviális, de fontos tény, hogy minden munkavállalója építi egy cég munkáltatói arculatát. Az is, aki Facebook-on megnyilvánul, de az főként, aki a kiválasztás valamilyen lépcsőjéért felel. Ezt a felelősséget jobban átérezve sokkal emlékezetesebb jelölt-élményt adhatnának (igen, ilyen is van ám!).
Az interjúk során jobb benyomásokat szereztem. Minden helyen kíváncsiak voltak arra, milyen munkatapasztalataim vannak, hogyan közelítenék meg problémákat. Volt olyan is, ahol hallottak egy-egy sikerünkről. Éreztem, hogy rám figyel az interjúztató, és a további lépéseket illetően is korrekt tájékoztatást kaptam. Az persze lenyűgözött, mennyire beszédes akár egy első találkozás is, főleg, ha többen vesznek részt a szervezet részéről: a viselkedésükből következtetni lehet a belső működésükre.
Minden esetben nagyra értékeltem az őszinteséget, és én is igyekeztem az lenni. Így még az is jó tapasztalat volt, amikor a HR-essel közösen megállapítottuk, hogy az adott pozíció mégsem való nekem, egyikünk szerint sem. Ez - bár tudom, furcsán hangzik - pont olyan energizáló érzés, mint amikor kölcsönösen illeszkedést érzékelünk.
Öszefoglalva: nem könnyű igazán jó állást találni, részben mert sokáig tart, részben pedig azért, mert kedvet szegni képes tapasztalatokat gyűjthetünk közben. Mégsem érdemes lemondani arról, hogy sikerülni fog: valahogy úgy működik ez, mint a párválasztás. Amikor egyáltalán nem görcsölsz rá, akkor a legvalószínűbb, hogy váratlanul alakul valami.
És ne feledd a kölcsönösséget: ha jó szakember vagy, ugyanannyira kellesz az adott cégnek, mint amennyire neked az a munka, amelyet ők kínálnak. A cél a megegyezés azzal, aki a legjobban illeszkedik. Ha ez nem te vagy, neked sem lenne jó, ha mégis te kerülnél oda, hidd el!
Ha tetszett ez az írás, látogasd meg a blogom Facebook oldalát! Nyomj egy Like-ot, hogy mindig értesülj a legfrissebb bejegyzésről!