Az emberi számítás

Human 2 Human

Human 2 Human

A vezetési stílus, amely megöl

2016. november 13. - Pankotai Balázs

vezetoi_stilusok_2.jpgNemrég ismét megnéztem azt a kisfilmet, amely tanulmányaim egyik meghatározó élménye volt, így nagy hatást gyakorolt szakmai orientálódásomra is. Bár pár dolgot írok is róla, mindenkinek jó szívvel ajánlom, hogy nézze végig, noha 20 percnél is hosszabb. Emberek vezetése témájában kevés ennél frappánsabb "demonstrációs anyag" létezhet. 

Kurt Lewin, a Németországból a hitleri évek alatt az USA-ba emigrált humanisztikus pszichológus, a hazájában megfigyelt jelenségeket kutatva tanulmányozta a vezetési stílusokat, még az 1930-as években.

Mérei Ferenc, a legendás pszichológus, aki a Rákosi-éra dühöngő pszichológia-ellenessége után (ahol el is volt tiltva a hivatásától, ahogy mindenki más is), az enyhülés éveiben többek közt a gyermekpszichológiában alkotott maradandót. Tanítványai közé olyan nagyságok tartoznak, mint Bagdy Emőke vagy Bányai Éva. Mérei munkatársaival modellezte a Lewin által leírt vezetési stílusokat, méghozzá óvodások segítségével.

A filmben három óvodás csoportba csöppenünk, ahol az óvónő ugyanaz, de máshogy áll a gyerekekhez: más instrukciókat ad, és legfőképpen máshogyan.

demokratikus, az autokratikus és a laissez-faire vezetési stílust figyelhetjük meg, a videón:

  • 1:13-tól demokratikus,
  • 3:14-től autokratikus,
  • 5:04-től laissez-faire, aztán váltogat a csoportok között.

Mindegyik jelenet ugyanúgy indul, az óvónő bemegy a gyerekek közé egy kosár gyurmával, és azt mondja: "Ma színes anyagot hoztam".

Emlékeztetőül a különféle vezetési stílusok legfőbb jellemzői:

  • Demokratikus: konzultáció; visszajelzés; bátorítás; bizonyos szintű döntési szabadság (ma úgy mondanánk: felhatalmazás). A demokratikus légkörben lehet kérdezni, problémákat megvitatni, támogatást kérni. Közben, szinte észrevétlenül, a munka is halad - amely azonban szinte soha nincs munkának nevezve.
  • Autokratikus: szigorúan szabályozott, sőt korlátozó; ha van is visszajelzés, szinte kizárólag negatív; feltételes jutalom kilátásba helyezése; bizalmatlanság. Az autokrata légkörben "neveltek" egy idő után önmagukat kezdik szabályozni, mi több, visszafogni, sőt kis önkéntes "felügyelők" emelkednek ki. Érdemes a suttogást figyelni, szinte tapintható a félelem.
  • Laissez-faire: nincsenek szabályok egyáltalán; teljesen kontextus nélküli a helyzet. A laissez-faire csoport szinte semmilyen iránymutatást nem kap, és rövid úton teljes káosz uralkodik el. A tevékenység helyett minden mást csinálnak a gyerekek, dobálóznak a gyurmával, gyepálják egymást, önfeledten játszanak.

A film harmadik harmadában interjút készítenek a gyerekekkel, ki hogyan érezte magát, és mit gondol Kati néniről, azaz a vezetőről:

  • 14:47-től a demokratikus,
  • 16:04-től a laissez-faire,
  • 17:37-től az autokratikus csoport tagjai nyilatkoznak.

A demokratikus légkörben működők dicsérik az óvónénit, hogy mennyire támogató, és elmondják, mennyi érdekes dolgot csináltak. Büszkék arra, amiket létrehoztak, és arra, hogy mindezeket önállóan tették, de hangsúlyozzák közben, hogy bármikor segítséget kérhettek.

Az autokratikus vezetés alatt állottak között van olyan is, aki elvan ezzel a helyzettel, mert "azt csinálom, amit engednek". A többséget azonban megviseli ez a típusú légkör, leginkább azért, mert következetlen: kiszámíthatatlan, mivel tesznek a vezető megítélése szerint jót vagy éppen rosszat. Számomra a leginkább hátborzongató az a momentum, amikor az egyik kislány előadja, hogy Kati néni rossz, undok, és aztán amikor megkérdezik, szeretne-e olyan lenni, mint Kati néni, azt feleli: igen. Sajnos ez a típusú szervezeti kultúra is fenntartja magát, kitermeli az autoriter vezető újabb generációját.

A laissez-faire csoport tagjai az interjúban olyasmiket mondanak, hogy milyen jó móka volt, mert azt csinálhattak, amit akartak. Nincs felelősség, nincsenek szabályok: rövid távon felszabadító, hosszabb távon inkább már frusztráló lehet egy ilyen közegben létezni.

Produktivitás szempontjából az autokratikus és a demokratikus vezet, csak míg előbbi sorozatgyártmányokat eredményezett, utóbbi csoport alkotásait érdemes a film vége felé megnézegetni: elképesztően fantáziadús, sokszínű, amiket készítenek.

Mennyi kreativitás, amelyet nem aknáz ki az autokratikus és a laissez-faire vezetés! És az is beszédes, mennyire visszaesik a "munkahelyi" elégedettség az autokratikus vezető csoportjában!

Persze ennyire tisztán a hétköznapokban nem léteznek ezek a stílusok, és azt sem állítom, hogy egyedül a vezetőn múlik minden. Az is sokat nyom a latban, hogy az adott csoport, közösség mihez van szokva, hogyan szocializálódott. Többek között ezért sem egyszerű helyzet, amikor új vezető kerül egy csapat élére.

Nem akarok egyik vezetési mód felett sem pálcát törni, mindegyiknek van helye, tere és közege. Az azonban viszonylag világos, hogy egy forprofit szervezet, amely az innovációra alapozva szeretné eredményességét tovább javítani, nem engedhet meg másfajta vezetést, mint a demokratikust, vagy egy ahhoz a lehető legközelebb állót. 

Ha tetszett ez az írás, látogasd meg a blogom Facebook oldalát! Nyomj egy Like-ot, hogy mindig értesülj a legfrissebb bejegyzésről!

A bejegyzés trackback címe:

https://human2human.blog.hu/api/trackback/id/tr3211950407

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pankotai Balázs 2016.11.15. 12:00:30

@tomfree:
Köszönöm az inspirációt!

Meridian74 2017.12.30. 21:29:31

Hoyg én mennyit hallottam azt, hogy this is not a democracy, this is a company!
süti beállítások módosítása