Az emberi számítás

Human 2 Human

Felgyorsult a világ? Na persze!

2016. december 29. - Pankotai Balázs

elfolyo_ido_2.jpgSokszor mondogatjuk az efféle közhelyeket, hogy felgyorsult a világ, felpörgött a tempó, nincs időnk semmire. Elgondolkodtató, miért érezzük így. Az Advent időszakában, akinek van rá lehetősége, a várakozásra figyel, lelassít kicsikét. Vagy éppen felgyorsít, mert még ezer dolgot kell elintéznie az ünnep előtt. Akár így, akár úgy, azt éljünk meg, hogy az idővel történik valami.

Az idő márpedig egy konstruktum. Az nyilván igaz, hogy telik, hiszen felkel a Nap, aztán lemegy, újra és újra... de hogy eközben mi mit érzékelünk, és egyáltalán, milyen egységekre osztjuk fel, rajtunk múlik.

Időnként nosztalgiával gondolunk vissza azokra az évekre, amikor nem volt még mobiltelefon, internet, email, nem értek el minket akárhol, bármely pillanatban. Nem kellett elszámolnunk - akár mások előtt, akár magunknak - minden percünkkel, ráérősen társaloghattunk a téren, az utcán, az iskola előtt, a kocsmában, a templomban. Közben persze úgy nézünk a tudatos "kikapcsolást" vagy "kimaradást" választókra, mintha valamiféle ufók lennének. A kérdés azonban továbbra is ez: mire ez a nagy "elhavazottság"?

A helyzet az, hogy nem a tempó pörgött fel, nem az idő rövidült le, hanem a dolgunk lett több, mégpedig úgy, hogy mi magunk vettünk többet magunkra. Mert a valóság az, hogy a modern korral egyre kevesebb lett a nehéz házimunka, egyre inkább konyhakészek és egyre tovább eltarthatóak az ételeink (ezáltal kevesebb idő elkészíteni őket és egyre több halmozható fel belőlük, tehát egyre ritkábban kell bevásárolni is). Ahogy egy barátom nagymamája mondta vagy 40 éve: "Pesten főzni, az is munka?!" - utalva arra, hogy neki falun előbb be kellett gyújtani a sparheltet, és elmenni a kútra vízért. Mindemellett egyre gyorsabban tudunk utazni, egyre könnyebben érnek el hozzánk a hírek... hol van már az, hogy el kell menni újságért, amelyben a tegnapi hírek szerepelnek?! És mi mégis önként magunkra veszünk ezek helyett egyéb terheket, időrablókat

Terhek ezek? - kérdezhetitek joggal. Hiszen önként pötyögünk a barátainkkal, önként görgetjük le hosszú percekig azon ismerőseinkről szóló, legtöbbször - valljuk be - érdektelen híreket, akikkel amúgy nem is nagyon tartanánk a kapcsolatot. Önként vettük fel a képzeletbeli teendők-listánkra egyre több csatorna "figyelését", amelyen felénk is jönnek a hírek, és mi is hírt adunk magunkról.

Ugyan ki mondaná, hogy ez felesleges?! Persze, hogy nem az: olcsóbb, gyorsabb, hatékonyabb, egyszerűbb, örömet okoz, stb. De mi nem lettünk közben hatékonyabbak (pl. nem tudunk gyorsabban olvasni vagy gondolkodni), és más egyéb része sem lett automatikus az életünknek ezzel párhuzamosan (ebben pl. hozhatnak majd változást az önvezető járművek). És azt éljünk meg, hogy nincs_időnk_semmire. Közben pedig ott van velünk annak frusztrációja, hogy nem hozunk létre értéket, nem foglalkozunk eleget a párunkkal, a gyermekeinkkel. Persze, hogy nem, hiszen "fogyasztunk" helyette. Nézünk ki a fejünkből. Az igazság az, hogy ellustultunk, elkényelmesedtünk.

Az a rossz hír, hogy amíg nem változik valami ezügyben körülöttünk (pl. több időnk lesz, mert valami automatizálódik, lásd fentebb), addig az egyetlen megoldás arra, hogy csökkenteni tudjuk ezt a fajta frusztrációnkat, hogy bennünk változik valami, hogy mi magunk változunk. Ez talán épp olyan nehéz, mint mondjuk letenni a cigit, hiszen ugyanúgy függőség, ugyanúgy szokássá merevedett tevékenységekről van szó. Felkelés után az az első, hogy végiggörgeted a Facebook-ot, ahol este óta amúgy sem történt semmi? Emiatt eltelik az idő, és végül elkésel munkából? Este hazamész, lerogysz a géped elé, és miután egész nap monitort néztél, további két órát ott ragadsz? Közben arra panaszkodsz, mikor olvastál el utoljára egy könyvet?

Nem szégyen külső segítséget kérni, ha úgy érzed, csak telik az idő, az a fránya idő, és közben nem haladsz előre az életeddel. A megoldás legtöbbször ott van a szemünk előtt, csak valami takarja, valamiért nem áll össze. A fa meg az erdő esete...

Ha tetszett ez az írás, látogasd meg a blogom Facebook oldalát! Nyomj egy Like-ot, hogy mindig értesülj a legfrissebb bejegyzésről!

A bejegyzés trackback címe:

http://human2human.blog.hu/api/trackback/id/tr4812058133

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.