Az emberi számítás

Human 2 Human

Coach akarsz lenni? De tényleg??

2017. február 28. - Pankotai Balázs

but_why.jpgEz talán az első dohogó írásom a két és fél év alatt, amióta elindítottam a Human 2 Human oldalt. Persze egyetlen impulzus önmagában nem lenne elég, hogy mindezt, izé... hova is..., szóval képernyőre vessem, halmozódik már egy ideje az érzés.

Mindenki, de tényleg mindenki, coach_akar_lenni. Írtam már arról, miért jó, ha a coach pszichológus, és részben ismételni tudom csak magam. Egy NLP bemutató esten jártam ma, ahol a nyitókörben mindenki elmondhatta, kicsoda-micsoda, mi hozta ide, mit vár ettől a pár órától, szóval klasszik nyitókör. És záporoztak a beköszönések: "biológus vagyok, de váltani szeretnék"; "jelenleg tanárként dolgozom, de már nem sokáig"; "otthon vagyok a gyerekekkel, de közben a nagy újrakezdést készítem elő"; "egy kisboltom van, és arra gondoltam, mi lenne, ha"; "tizenöt éve szerkesztőként dolgozom a médiában, de most úgy vagyok vele, hogy"... és mindegyik azzal folytatódott, hogy eztán kócsolni szeretne.

Emberek! Hát tényleg azt gondoljátok, hogy az csak ennyi?! Hogy mindegy, ha pusztán ábrándos álmokat kergetsz, valójában pedig lövésed sincs, mi is az? Hogy nem érdekes, ha ötven méterről lerí, hogy magadat sem ismered szinte semennyire? Hogy teljesen irreleváns, van-e tapasztalatod érzelmek kezelésében, vagy legalább mélyebb átélésében?

Miként fogsz valakit "megtartani", amikor valami teljesen váratlan téma bukkan fel a coaching ülésen? Amitől összezuhan, vagy éppenséggel "lebénul", és hirtelen úgy reagál, mintha megint egy kisgyermek lenne. Akkor is olyan jó ötletnek fog tűnni?

Régebben, amikor valaki megunta, amivel foglalkozott, mi szeretett volna lenni helyette? A Facebook oldalamon mondta egy olvasóm találóan, hogy DJ. Nagyjából. Mert mi is a coach? Á, semmi, beszélgetni bárki tud, nem igaz?!

Hát nem! Találjatok ki mást, kedves összezavarodott, tanácstalan, "mi az, ami most nagyon megy, az akarok én is lenni" polgártársaim! Még a lakberendező is vállalhatóbb elképzelés, ott legalább át lehet festeni a falat, ha mégsem jót mondtatok. El a kezekkel ettől a szakmától, ettől a hivatástól!

Ha tetszett ez az írás, látogasd meg a blogom Facebook oldalát! Nyomj egy Like-ot, hogy mindig értesülj a legfrissebb bejegyzésről!

A bejegyzés trackback címe:

http://human2human.blog.hu/api/trackback/id/tr2412303387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

OdriOdri 2017.03.02. 07:37:05

Kicsit tovább árnyalva még a dolgot, a képző intézmények felelőssége is jócskán benne van a kialakult helyzetben. Rárepültek az új, nem szabályozott piaci szegmensre, boldog-boldogtalant képeznek, nulla szűrés, coach bárkiből és gyorsan lehet! Hiszen így eleve ezt kommunikálják ( persze általánosítok és egyszerűsítek) maguk a szakma tapasztalt képviselői is! A másik meg azt hiszi, elhiszi, hogy ezzel akkor meg is lesz, fél év-1év alatt új szakmája van. Pedig nem virágkötés ez! Mondjuk még arra is igaz, hogy majd kábé az 1000. csokor után.. Amúgy nem aggódom annyira emiatt. Ha valaki komolyan csinálni akarja, akkor kell hozzá nem kevés üzleti érzék, klientúra építési készség, találnia kell piacot magának, ki kell fejlesztenie a szolgáltatásait, közben jönnek a pofonok, amiket tűrni kell és továbbfejlődni. Ezek már nem beszerezhetőek a képzéseken, e nélkül marad ugyanolyan házi tanácsadó, mint a barátnő vagy a kollega a munkahelyen. Nem lesz nagy hatásköre és tudni fogja a másik is, hogy hiába mondja magáról azt hogy coach, ha alig van mögötte valami, amit felépített. Komoly kliens nem fog hinni neki!

Pankotai Balázs 2017.03.02. 10:44:13

@OdriOdri
Köszönöm a hozzászólásodat! Valóban van felelőssége a képzőknek is, nulla szabályozás van jelenleg. Néhányan pont azzal a lendülettel, amellyel kiképződnek, maguk is rögtön képezni kezdenek. Angolórát adok-veszek - így mondták ezt régen.
Igazad van abban, hogy komoly kliens nem fog hinni egy kóklernek, de sajnos az is épp elég veszteség, hogy jópáran elhiszik, ők sérülhetnek (az már jó hír, ha nem történik velük semmi), illetve a szakma jóhíre leértékelődik.

xyyyxyxyyxyxyyx 2017.03.02. 10:59:59

Ez pont olyan szánalmas volt, mint amikor az ingatlanos, a műkörmös vagy a taxis panaszkodik, hogy az utóbbi időben felhígult a szakma.

Pankotai Balázs 2017.03.02. 11:04:08

@xyyyxyxyyxyxyyx
Vagy szobafestő, vagy szabó, vagy...
A vállalkozások bármely szegmensében megérdemli minden jószándékú ember, hogy minőségi szolgáltatást kapjon a pénzéért.

Pankotai Balázs 2017.03.02. 11:06:49

Ingatlanos, műkörmös, taxis se legyen valaki azért, mert pillanatnyilag nem jutott jobb az eszébe, és "ha másnak megy, nekem is menni fog".

Aniko Petho 2017.03.14. 10:04:55

Szívemből szóltál! Amikor megláttam, hogy egyik ismerősöm coach lett, aki közel 10 évig bolyongott különböző karrierutak útvesztőjében és az lett a megoldás, hogy másnak ad karriertanácsot, azt hittem a 100.-ról ugrok ki. Mert itt már nem vak vezet világtalant, hanem ez már annál is lentebb van...