Az emberi számítás

Human 2 Human

Bátorság, lelkesedés, hit: útban a freelancer lét felé

2017. március 14. - Pankotai Balázs

freelancer_fest_5.jpgSzombaton rendezték meg az első magyarországi Freelancer Festivalt, amely a független szakembereken kívül azokat is megszólította, akik egyelőre alkalmazotti létükben kutatják az izgalmas kihívásokat. Akár ilyen, akár olyan, bárki fesztelenül érezhette magát, hiszen sokkal inkább emlékeztetett egy meet-upra a rendezvény, mint egy konferenciára.

A délelőttről a Human 2 Human valós időben tudósított, most a délutáni programról következzék egy áttekintés. Az ebéd utáni program három szekcióban zajlott, ezek közül a Dolgozó fantázianevet viselő helyszínen elhangzottakat kísértem figyelemmel, ahol számomra a leginspirálóbb az a háromnegyed óra volt, amíg a Gyerünk, anyukám létrehozójával beszélgetett a moderátor.

Kádár-Papp Nóri történetéhez talán sokatok tud személyes élménnyel kapcsolódni: egymás után jöttek a gyerekek, és amikor hárommal volt otthon - mindegyikük három évesnél kisebb -, azt tartja élete legmegterhelőbb időszakának. (Khm, nos, úgy rémlik, én voltam az egyetlen férfi a hallgatóságban, úgyhogy teljesen olyan élményem, mint neki, sosem lesz erről, de empatizálni nagyon is tudtam az elhangzottakkal.) Mind testi, mind lelki értelemben mélyrepülésnek nevezte életének ezt a szakaszát.

Végül arra tudta rávenni magát, hogy a gyerekekkel felszerelkezve kimenjen a Margitszigetre mozogni. Egy ilyen alkalommal szólította meg egy ismertlen, hogy tart-e jóga órákat, lehet-e hozzá járni. Csodálkozva hárította el az érdeklődést Nóri, de tény, hogy bogarat tett a fülébe. Létrehozta a Gyerünk, anyukám névre keresztelt Facebook oldalt, melynek eleinte pusztán annyi célja volt, hogy kvázi számonkérhető legyen, azaz eleinte edzésnaplóként szolgált saját maga számára.

Persze csakhamar híre ment, és mivel ekkor már valóban tartott mozgásos órákat a lakókörnyezetében élő, hasonló problémákkal küzdő kisgyermekes anyukáknak, eszébe jutott, hogy ezt a kettőt ötvözhetné is. Így indultak az eleinte egy szál laptopról, otthonuk egyik szobájából közvetített fitness órák. Később a férje is bevonódott: őt elsősorban a technikai megoldások izgatták, így javult, sok-sok kísérletezgetésen át, a közvetítés kép- és hangminősége.

Saját bevallása szerint nem a világot váltja meg a szolgáltatása: egy olyan időszakban, amikor a kismamák beszorulnak, kimaradnak, lemaradnak, ad nekik valamit, ami a semminél több. Ő, aki tipikus alkalmazotti karakternek tartja magát, furcsa érzésekkel gondol arra, hogy most vállalkozó: jelenleg már kilencen tartanak élő online mozgás-órákat (aerobic, jóga, stb.) anyukáknak, akinek éppen azt a legnehezebb megszervezniük, hogy kimozduljanak otthonról, ugyanakkor motiválja őket a részvételre, hogy szabott időpontja van az alkalmaknak.

Ez is, és minden további történet a délután folyamán, személyes volt, mindben ott volt a dilemma. Szintén közös pont a helyzetfelismerés, a rádöbbenés: ez már lényegében freelancer lét, most vagyok döntési helyzetben, stb.

Minden történeten átsütött a feltétlen lelkesedés: a saját ügy, a saját ötlet melletti feltétlen kiállás, a többé-kevésbé, de mégiscsak töretlen hit. Amellyel mindannyiunkat, akik ott voltunk, inspiráltak.

Ha tetszett ez az írás, látogasd meg a blogom Facebook oldalát! Nyomj egy Like-ot, hogy mindig értesülj a legfrissebb bejegyzésről!

A bejegyzés trackback címe:

http://human2human.blog.hu/api/trackback/id/tr2912331613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu