Láttátok már a Kódjátszma című filmet? (Eredetiben: The Imitation Game.)

Ha nem, feltétlenül nézzétek meg: érdekes történet (sokáig titkosítva voltak a részletek), remek színészi alakítások. Aki nem látta, de szeretné megnézni, gondolja meg, tovább olvas-e, helyenként lelövöm a poént.

Túl azon, hogy egy jó film, mit tanulhatunk Alan Turing és csapata sztorijából menedzsment-szempontból? (Ez a cikk indította el a gondolataimat, és volt, amit át is vettem belőle.)

Nem feltétlenül a szerethető vezető az eredményes vezető. Turing igazán kiállhatatlan figura, nem is enyhén autisztikus vonásokkal, a kapcsolódás az embertársaihoz jelentős nehézséget okoz neki. Mégis, onnantól, hogy ő vezeti a csapatot, egyértelmű, jól körülírt cél felé haladnak.

Továbbmutató érdekek, egy lépéssel előbbre gondolkodás, mondhatnánk úgy is, hogy szervezetpolitika. A kód megfejtése kapcsán érzett eufória, sőt csipetnyi mindenhatóság-érzést követően jön a nagy felismerés, egy – kiszámíthatósága miatt – számomra kevéssé hatásos, érzelmesnek szánt jelenetben. Bár most rögtön ezrek életét menthetnék meg, hamar lelepleznék magukat, mert a németeknek feltűnne, hogy az ellenfél egyszerre csak mindenről előre értesül. Talán a kód megfejtésénél is bonyolultabb feladat volt hát ezután azt összehangolni, hogy mikor mire használják a megszerzett információt, és kiket miről értesítsenek. Egy, a szervezet alacsonyabb szintjén álló valaki számára akár alapvetően igazságtalannak tűnhetett ez a gyakorlat.

Csapatmunka. Elidegenítő viselkedése nyomán eleinte nemhogy nem segítették, hanem ha tudták, gáncsolták kollégái Turingot. Később sikerült megnyerni a többieket, onnantól olajozottabban haladt a projekt, a felettesek felé pedig egységesebbnek hatottak.

Csapat összetétele. Ehhez persze nem volt mindegy, kikből áll a csapat. Egyrészt tudás, képességek mentén, másrészt személyiségüket tekintve. Joan Clarke, a matekzseni nő döbbenti rá Turingot, hogy ha nem változtat a viselkedésén, soha nem fogja maga mellé állítani a csapattagokat, egyedül pedig nem fog sikerülni a terve.

Jól definiált készségek. Néha nem könnyű megmondani, hogy egy feladat megoldásához, sőt esetenként egy probléma feladattá fordításához, milyen készségek, képességek kellenek. Az Enigma kód feltörése, ahogy Turing az elejétől fogva sejti, bár látszólag a nyelvészet területe, valójában matematikai problémamegoldást igényel.

Hosszú távú gondolkodás. Ahhoz, hogy valóban eredményeket érjenek el, ki kellett lépni abból a fogalmi keretből, hogy újra és újra egyetlen napjuk van a kód megfejtésére. Be kellett látni, hogy ez fizikai képtelenség, és mivel garantálja a kudarcot, letöri a motivációt. Vállalniuk kellett egy ismeretlen, kockázatos, sokáig tartó utat.

Kell egy leader, aki mindenen át hisz az elképzelésében. Hogy mi adja valakinek ezt a hitet, ezt az öntudatot, az változatos, de tény, hogy az emberiség története folytán legtöbbször az ilyen személyiségek nyomán történtek mélyreható változások. És már megint nem tudok mást idecitálni, mint ezt.