Az emberi számítás

Human 2 Human

Mire érzett rá a Coca-Cola?

2015. július 16. - Pankotai Balázs

coke.jpgA Coca-Cola egy meglehetősen figyelemfelkeltő, és mindenképpen jól kitalált kampánnyal készült a Ramadánra. A videóban azt követhetjük, amint hat, egymásnak ismeretlen embert vaksötétben egy körasztal köré ültetnek, akik aztán beszélgetnek arról, ki mivel foglalkozik, kinek mi a hobbija. A végén persze felkapcsolják a villanyt. Érdemes megnézni, aztán tovább olvasni.

Ma egy olyan mini tréningen vettem részt, amelyet kollégáim tartottak, a téma pedig a tudatos kollaboráció volt. A legtöbbünknek talán második világháborús történetek ugranak be elvtelen, gyáva emberekről, de ez esetben egészen másról van szó. Hansen értelmezésében a kollaboráció az eredményre vezető együttműködés, melynek során újra és újra el kell dönteni, hogy az adott lépésben az együttműködés vagy az önálló munka a hatékonyabb. Mint egy foci- vagy vízilabda-meccsen: mindkettő alapvetően csapatjáték, de ha ott van valaki előtt a kínálkozó lehetőség, akkor inkább vállalja el, mint hogy még egy felesleges passzt adjon, így lesz belőle jó esetben találat.

Amikor ahhoz a részhez értünk, hogy ki-ki mondjon javaslatokat, hogyan lehet elősegíteni a kollaborációt, én azt feleltem: könnyebb lenne a dolog, ha egy megbeszélésen nem a "címkéiknek" megfelelően viszonyulnának egymáshoz az emberek. A vezető ugyanolyan fontosnak ítélné bárki ötletét, mint mondjuk egy teamvezetőét, az egyszeri kolléga pedig nem gyakorolna magán öncenzúrát, nem fojtaná magába az ötletét pusztán amiatt, mert ott ül az asztalnál egy vezető. Szóval az segítené a kollaborációt, ha nem tudnánk, ki kicsoda, így nem lennének eleve prekoncepcióink, mint a reklámban, még mielőtt megpillantják egymást.

Egyetértek az üdítőital-gyártóval: a címkék dobozokra valók, nem emberekre!

A bejegyzés trackback címe:

https://human2human.blog.hu/api/trackback/id/tr327633558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sírjatok 2015.07.17. 13:58:55

..... ez borzalmas.
"könnyebb lenne a dolog, ha egy megbeszélésen nem a "címkéiknek" megfelelően viszonyulnának egymáshoz az emberek. A vezető ugyanolyan fontosnak ítélné bárki ötletét, mint mondjuk egy teamvezetőét,"
Pl. hogy valakit meg kell-e műteni, azt nem csak az orvosok beszélnék meg, hanem a liftes meg a konyhás is.
Hogy egy hidat fémből vagy fából kell megépíteni, azt is nyugodtan mindenki megmondhatná, nem kellenek itt ilyen buta mérnökök, én már láttam hidat, tehát az én szavam ugyanannyit ér.
Tök mindegy, hogy valaki húsz éve műveli a témát vagy egyszer hallott róla, érjen ugyanannyit a szava!
Milyen fantasztikus lenne!

És én szívesen vásárolnék egy olyan boltban is, ahol semmin nincs címke. Ki tudja, mennyi új ízzel ismerkednék meg, ahogy az egyforma, szürke dobozok közül kiválasztok néhányat! Mondjuk a kedvenc kajáimat lehet pont nem tudnám elkészíteni, de hát mindennek van ára, nemiga'? :D

Ezt a demagóg hülyeséget.

Pankotai Balázs 2015.07.17. 14:16:12

@sírjatok:
Köszi a szempontjaidat.
Nem igazán így értettem. Természetesen nem a szakértelem semmibe vételére szeretnék biztatni, azt megtapasztalhatták az emberek a kommunizmus éveiben, hova vezet.
Az a lényeg sztem, h vegyük figyelembe mindenki szempontjait, és ne csípőből a szerint értékeljük őket, h milyen pozícióban van, aki mondja. Lásd Toyota Production System: minden_egyes szalag mellett dolgozó tehet fejlesztési javaslatokat, melyeket beépítenek, ha nő tőlük a termelékenység.