Az emberi számítás

Human 2 Human

Szervezeti kultúra: pont, mint otthon

2015. augusztus 29. - Pankotai Balázs

dinner-convo.jpgDivatos kifejezésnek számít ma a szervezeti kultúra. Elemezzük, beszélünk róla, időnként szeretnénk megváltoztatni, vagy épp' az a vágyunk, hogy mások alkalmazkodjanak az általunk megszokotthoz. Közben pedig egy meglehetősen nyilvánvaló párhuzamot nem veszünk észre.

Szoktunk-e azon gondolkodni, milyen egy család kultúrája? Például amikor vendégségben vagyunk valahol. A férj hozott valamit otthonról: szokásokat, rítusokat, viselkedést, hagyományokat, értékeket, hiedelmeket, preferenciákat. A feleség ugyanígy, együtt pedig - optimális esetben - kialakítanak valami közös újat, amely igyekszik minél többet megtartani mindabból, amit ők ketten magukkal hoztak. Valami olyat teremtenek, amiben mindketten jól érzik magukat, s amit szeretnének, ha majd gyermekeik is magukénak éreznének.

Miről is szól a kultúra? Tulajdonképpen mindenről, ami behálózza az életüket. Miket tartanak fontosnak? Milyen értékeket sorolnak előrébb a többinél? Mi hajtja őket? Mit tesznek, ha kudarcot vallanak valamiben? Hogyan ünneplik meg a sikereket, egyáltalán megünneplik-e őket? Mi történik, ha valamelyikük hibázott egy olyan dologban, amely mindnyájukat érinti? Hogyan gazdálkodnak a bevételeikkel? Mit gondolnak magukról? Milyen társaságba járnak? Milyen ügyek mellett tesznek hitet?

Ezeket mind biztosan nem figyelhetjük meg, amikor vendégségbe megyünk valakihez. De azt igen, hogy boldogok-e. Őszinték-e a megnyilvánulásaik. Hogy rend van-e náluk, ápolt-e a környezetük. Azt, hogy miképpen szólnak egymáshoz.

Látogatóba menet csak ennyit figyelhetünk meg egy cégnél, vállalatnál is. De talán már ennyiből is el tudjuk dönteni, hogy szeretnénk-e "beköltözni" hozzájuk, azaz vágyunk-e rá, hogy ott dolgozzunk.

Talán az is világos ezen a hasonlaton keresztül, miért ítéltetnek eleve halálra azok az ún. kultúraváltási projektek, amelyek túlságosan rövid idő alatt szeretnének gyökeres fordulatot elérni. Vajon az a gyerek, aki eddig böfögött az étkezések közben, nem fog-e egyszerre csodálkozni, ha egy új apuka azt mondja: holnaptól ezüst evőeszközzel eszünk, és minden vacsorához damasztabrosszal terítünk? Csak mert másokat szeretnénk vendégül látni, mint azelőtt.

Egy kultúraváltás az egyik legátfogóbb és talán a legszebb tanácsadási feladat: van benne vezetőfejlesztés, szervezetfejlesztés, szemléletformálás, változáskezelés, és még talán ezeknél is több. Aki azt kéri, ez "máról holnapra" történjék meg, az vagy naiv, vagy erőszakos. Aki azt mondja, ez "máról holnapra" kivitelezhető, az vagy haszonelvű, vagy sarlatán.

A bejegyzés trackback címe:

https://human2human.blog.hu/api/trackback/id/tr277743354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.