Az emberi számítás

Human 2 Human

Hol vannak az online határaink?

2015. október 16. - Pankotai Balázs

online_hatarok.pngOlvastam egy cikket, amely Michael Harris könyvéről számol be ('The End of Absence' címmel jelent meg). A technológiai fejlődés hatásait vizsgálja a társadalomra, de nem alkot ítéletet: se nem jó, se nem gonosz, ami történik, egyszerűen csak történik.

Könyvének egyik alapgondolata, hogy az 1985 előtt születettek abban a különleges helyzetben vannak, hogy még ismerték a világot az internet előtt is.

Tehát mi mindazok, akik '85 előtt születtünk, "tolmácsok" vagyunk.

Azt mondja, túlságosan függünk a digitális csatornákon érkező visszajelzésektől: tetszikezték-e a képünket, megosztották-e a tweet-ünket, stb. Hangsúlyozza, hogy nem a "bezzeg a mai fiatalok" pozícióból szól. Nem másokat bírál, hanem önmagáért és a hozzá hasonlókért aggódik.

A helyett ugyanis, hogy mire lennénk képesek aznap, arra koncentrálunk rögtön felkelés után, hogy miről maradtunk le máris, hiszen azonnal a telefonunkért nyúlunk. Ebből a kiindulási pontból nagyon könnyű abban a pozícióban maradni, hogy egész álló nap rohanunk a dolgok után, így aztán sosem vagyunk OK-k.

Nehéz az elmélyült tevékenység, de gondoljunk bele, hogy a történelem során vajon hány olyan nevezetes találmány, emlékezetes tudományos eredmény született úgy, hogy az illető figyelmét folyton elvonta valami. Most már az aranyhal szintjéről kell visszaküzdenünk magunkat, amely 9 másodpercig képes fenntartani a figyelmét, míg a kütyühasználó emberek - egy kanadai kutatás szerint - mindössze 8 másodpercig. Igaz, jobban meg tudjuk osztani a figyelmünket, mint régen; ez is a kütyük hatása, a használatukhoz való alkalmazkodás terméke.

Saját eredményességünk érdekében húzzuk meg a digitális határainkat! Higgyétek el, '85 utániak, meg lehet csinálni! Nem azt mondom, hogy éljünk egy offline rezervátumban, dehogyis! Sokszor a hatékonyság kulcsa éppen az internet (pl. Google keresés versus könyvtár), de saját érdekünkben időnként nemet kell mondanunk!

A Harris által kipróbált egy hónapnyi szünetről maga is elismeri, hogy sok, és hogy a legtöbb ember ennyi idő alatt az állását vesztené amiatt, hogy teljesen elszigeteli magát az online világtól, de egy-egy net nélküli hétvégét bátran ajánl mindenkinek. Nem véletlen, teszem hozzá, hogy újabban nem az az igazán menő wellness szállodák ismérve, hogy a területén mindenhol ingyenes a wi-fi, hanem az, ha egyáltalán nem elérhető a környéken a mobilhálózat. Mert néha csak úgy megy a változtatás, ha kényszerítenek, és nincs más választásunk.

Ti legfeljebb mennyi időre szigetelnétek el magatokat?

Ha tetszett ez az írás, látogasd meg a blogom Facebook oldalát! Nyomj egy Like-ot, hogy mindig értesülj a legfrissebb bejegyzésről!

A bejegyzés trackback címe:

https://human2human.blog.hu/api/trackback/id/tr727972711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mattila 2015.10.16. 13:06:57

Tetszett, higy Harris ítélet mentes cikkével kapcsolatban te is ítélet mentes maradtál! :) Én évente egyszer igyekszem néhány napra offlinera kapcsolni magam és ilyenkor magamra figyelni. Ez persze gondos előkészitést, ÉS egy tudatos döntést igényel, hiszen a munkámhoz kapcsolódó dilgok nagy része online zajlik.

Ezekből az "elvonulásokból" azt tapasztaltam, hogy amint át/visszalépek a határon, kis idő után az válik a természetessé ahol vagyok. Amint az offline természetessé válik, megszűnik a FOMO (Fear of missing out). Visszafelé is igaz, amint online vagyok, megszűnik az offline realitás vonzása.

Pankotai Balázs 2015.10.16. 14:50:09

Ati, amit írsz, abban nekem az a legizgalmasabb, hogy visszafelé is megszűnik a vonzás, és magad mögött hagyod az addig áhított offline állapotot. De hát miért is ne lenne így?!
És szerintem is fontos, amit kiemelsz: a döntés!

midnight coder 2015.10.17. 08:12:50

Az ember természetes állapota az, hogy "online" van. Egy törzsben, vagy akár egy faluban élve is, az ember az egész életét úgy élte le, hogy szinte folyamatos kapcsolatban volt a neki fontos emberekkel, és a környezetével amitől függött. A modern, globalizált világban viszont két dolog változott meg:
1. Az emberiség nagy része városban él, fényévekre a szüleitől, rokonaitól, barátaitól - néha nem is abban az országban.
2. A világ a globalizációval megnőtt. Egy-egy távoli esemény ma nagyon gyorsan hatással lehet az életünkre, lásd gazdasági válság, szíriai háború, stb. Azaz a környezet amire figyelni kell jóval tágasabb lett.

Ami pedig a 9 másodperces figyelmet illeti, kérdés hogy ezt hogyan mérték. Biztos van olyan dolog, amit 9 másodpercnél nem tud tovább csinálni az átlagpolgár, Pl. úgy egy irányba nézni, hogy a szemgolyó nem mozdul el. De ez nincs összefüggésben a tartós figyelemmel. Tartós figyelem nélkül nem lehetne végignézni egy filmet, vagy pláne autót vezetni.

Ami a szellemi munka és az egy dologra való figyelés összefüggését jelenti, ez pedig nettó hülyeség. Én magam szoftverfejlesztő - pontosabban mostanában fenntartó, azaz hibakereső és javító - vagyok, az egész napi melóm abból áll hogy napi 8 órában elég komplex problémákat oldok meg. De ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan csak és csakis azt csinálom. Időnéknt bizony megállok, kinézek az ablakon, néha megnézek egy-egy weboldalt is. Sőt, időnként fel szoktam állni, és sétálok egyet - gyakran ez bizonyul a leghasznosabbnak. Ha ugyanis egy dologra koncentrálsz, akkor csak azon pörögsz egyhelyben, ha viszont néha kizökkensz, akkor miután visszatérsz a dologra akkor gyakran jön a homlokra csapás, hogy én hülye, erre miért is nem gondoltam ? Az agyad ugyanis nem csak akkor dolgozik egy témán, amikor tudatosan pörögsz rajta. Olyan ez, mint az autóvezetés: ott sem csak az utat, vagy csak a műszerfalat nézed. Az ember agya nem így van tervezve, és ez így van jól.

Exploiter 2015.10.17. 09:36:30

A 9 másodpercre reagálva, egy gyerek elé teszel egy játékot, hosszú órákra 100%ban képes koncentrálni rá. Én is képes vagyok 5-6 órát olvasni egyszerre, a mosogatásra koncentrálni meg 9 másodpercre sem.
Ez egy ilyen dolog.