Az emberi számítás

Human 2 Human

Keressetek és találtok

2016. január 30. - Pankotai Balázs

job-hunt.jpgArra gondoltam, hasznos lehet többeteknek, ha összegzem az álláskeresésem eddigi tapasztalatait. Aktívan azóta keresek, amióta elhatároztam (és "odabent" nyilvánossá tettem), hogy eljövök az addigi munkahelyemről. Így aztán ez most mintegy fél év áttekintése lesz. Elsősorban annak lesz érdekes olvasmány, akinek nincs túl nagy gyakorlata az álláskeresésben, vagy egyszerűen csak kíváncsi, hogyan megy ez mostanában a HR berkein belül. Előbb nézzük magukat a jelentkezéseket, azután az interjúkon tapasztaltakat!

Összesen 26 helyre pályáztam 2015 augusztusa óta. Ezek csak azok a próbálkozásaim, amelyek konkrét, meghirdetett pozícióra vonatkoznak, tehát nem számoltam bele az ismeretségi körömben kiderült olyan lehetőségeket, amikor pl. egy tréner/tanácsadó cégnél voltam beszélgetni egy lehetséges együttműködésről.

A 26 között túlnyomó többségében olyanok voltak, amelyeket a piacvezető állásportálon hirdettek meg, míg 2-vel kapcsolatban fejvadász keresett meg telefonon; ez utóbbi esetekben adott volt a személyes, első körös találkozás. Volt 6 olyan, amelynek hirdetését munkaerő-közvetítő vagy fejvadász cég tette fel, így szintén nem feltétlenül lehetett tudni, melyik a képviselt cég.

A 24 közül 5 olyan volt, ahol személyes találkozásig jutottam: egy esetben első körig, a többi esetben volt második interjú vagy assessment center is.

Egy rögtönzött statisztika arról, milyen bánásmódban részesültem a maradék 19 esetben:

  • 7 cég megírta tisztességgel, hogy köszönik, de nem szeretnének személyes találkozót: ezt minden esetben udvariasan, és nyitva hagyva annak lehetőségét, hogy a jövőben egy másik pozícióval megkereshessenek,
  • 11 helyről nem jött válasz, és ezek között 4 olyan is volt, ahonnan még egy automatikus, magát a jelentkezést megerősítő email sem (!) érkezett,
  • és volt 1 olyan is, amelyiknél a jelentkezéshez megadott emailcím hibát jelzett és visszadobta a próbálkozást, de ezt betudhatjuk technikai problémának is.

A "legsúlyosabbnak" nyilván azokat vélem, amelyek egy automata válaszra sem méltattak, de az érdemi választ nem adók közül is a legfrissebb pályázás két hónapja történt (a legrégebbi pedig fél éve). Ennyi idő alatt minimálisan annyit el tudna dönteni egy szervezet, hogy mi a pozíció ill. a kiválasztás sorsa (természetesen benne van a pakliban, hogy ez módosul, változik), és ha másról nem, legalább erről lehetne egy tájékoztató levelet küldeni. Amelyet szinte minden cégnél egy jelöltkezelő rendszerből, az elmentett sablonok közül választva, pár kattintással el lehet intézni. Tudom, mert anno a Telekom gyakornoki program felelőseként minden félévben több száz, esetenként ezernél is több pályázót értesítettem a hogyan-továbbról.

Triviális, de fontos tény, hogy minden munkavállalója építi egy cég munkáltatói arculatát. Az is, aki Facebook-on megnyilvánul, de az főként, aki a kiválasztás valamilyen lépcsőjéért felel. Ezt a felelősséget jobban átérezve sokkal emlékezetesebb jelölt-élményt adhatnának (igen, ilyen is van ám!).

Az interjúk során jobb benyomásokat szereztem. Minden helyen kíváncsiak voltak arra, milyen munkatapasztalataim vannak, hogyan közelítenék meg problémákat. Volt olyan is, ahol hallottak egy-egy sikerünkről. Éreztem, hogy rám figyel az interjúztató, és a további lépéseket illetően is korrekt tájékoztatást kaptam. Az persze lenyűgözött, mennyire beszédes akár egy első találkozás is, főleg, ha többen vesznek részt a szervezet részéről: a viselkedésükből következtetni lehet a belső működésükre.

Minden esetben nagyra értékeltem az őszinteséget, és én is igyekeztem az lenni. Így még az is jó tapasztalat volt, amikor a HR-essel közösen megállapítottuk, hogy az adott pozíció mégsem való nekem, egyikünk szerint sem. Ez - bár tudom, furcsán hangzik - pont olyan energizáló érzés, mint amikor kölcsönösen illeszkedést érzékelünk.

Öszefoglalva: nem könnyű igazán jó állást találni, részben mert sokáig tart, részben pedig azért, mert kedvet szegni képes tapasztalatokat gyűjthetünk közben. Mégsem érdemes lemondani arról, hogy sikerülni fog: valahogy úgy működik ez, mint a párválasztás. Amikor egyáltalán nem görcsölsz rá, akkor a legvalószínűbb, hogy váratlanul alakul valami.

És ne feledd a kölcsönösséget: ha jó szakember vagy, ugyanannyira kellesz az adott cégnek, mint amennyire neked az a munka, amelyet ők kínálnak. A cél a megegyezés azzal, aki a legjobban illeszkedik. Ha ez nem te vagy, neked sem lenne jó, ha mégis te kerülnél oda, hidd el!

Ha tetszett ez az írás, látogasd meg a blogom Facebook oldalát! Nyomj egy Like-ot, hogy mindig értesülj a legfrissebb bejegyzésről!

A bejegyzés trackback címe:

https://human2human.blog.hu/api/trackback/id/tr748331248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bonfred 2016.01.30. 15:55:52

Kedves Balázs!

Leírnám a véleményem mint munkavállaló: jó hogy a tapsztalatait leírta, de lenne néhány észrevételem.
1. Az én eddigi tapasztalataim alapján az ön által kapott visszajelzések aránya híven tükrözi a HR állapotát Magyarországon: siralmas.
2. A tény, hogy kiváncsiak voltak a munkatapasztalataira, az kb. annyira pozitívum, mint hogy nem köpték arcon. Ez ugyanis az interjún az egyik legfontosabb kérdés, ergo ez után érdeklődni nem csak természetes, hanem nagyon fontos is.
3. Szép dolog, hogy nagyra értékeli az őszinteséget, de erre is kb. a 2. pontban leírtakat alkalmaznám. Részt vettem a kiválasztásban szakmai oldalról, ha azt tapsztaltam, hogy a jelölt hazudott az életrajzában, bukta az interjút.
4. Ezt leírni: "kedvet szegni képes tapasztalatokat gyűjthetünk közben", valamint "Ezt a felelősséget jobban átérezve sokkal emlékezetesebb jelölt-élményt adhatnának (igen, ilyen is van ám!)." szimpla merénylet a saját anyanyelve ellen.
A megfogalmazásából itélve minimum húsz évvel fiatalabb nálam, gondolom sok olvasónál fenállhat ez is. Nem biztos, hogy a kapásból tegezés a legjobb megoldás, még akkor sem, ha a multiknál ez a szokás (1996 óta dolgozom ilyen cégeknél). Megnézném a szülei mosolyát, ha egy személyes találkozáskor én tegezéssel nyitnék.
Az, hogy egyes cégeknél eljutott az eszement day-ig, az sajnos nem jelent semmit. Anno nekem is végig kellett csinálnom ezt egyszer, arra jó volt, hogy rájöjjek: soha többet, öreg vagyok már bohócnak.
Szép dolog, hogy az angol titkosszolgálat módszereit alkalmazzák egyes cégeknél a kiválasztáshoz , csak valahogy amikor a fizetés, vagy a túlórák, ügyelet kifizizetése kerül szóba, akkor mindjárt a k-európai mentalitás jön elő.

Advanced Flight 2016.01.30. 19:48:06

2005-2006-os években voltam (nem túl aktív) álláskereső. Nagyon kevés helyre jelentkeztem, de az összes helyről behívtak interjúra és meg is hallgattak. És természetesen értesítettek a végeredményről is.

Pankotai Balázs 2016.02.01. 10:53:25

Kedves bonfred!

Köszönöm, hogy megosztotta tapasztalatait!
A 2. és 3. pontját illetően talán azt akartam kifejezni, hogy ezek jóféle beszélgetések voltak, és kevéssé éltem meg őket állásinterjúkként, sokkal inkább kollegiális beszélgetésekként.
A 4. pont esetében sajnálom, hogy ezt kellett olvasnom. Igyekszem ügyelni rá, hogy választékosan fogalmazzak, de igazat adok önnek, ezeket lehetett volna mellékmondatokban is fogalmazni.
Azt, hogy a szüleim mit gondolnának, ha önnel találkoznának, ne keverjük ide, azt javaslom. Az olvasóim vélhető többségét ez nem zavarja. Akit mégis, az pedig szóvá teheti, ahogyan ön is.
Az assessment centerek alapötletével (a lehető legtöbb életszerű információt megtudni a jelöltről a lehető legkevesebb idő alatt) egyetértek, és igenis lehet ezt a módszert jól alkalmazni, ezt saját tapasztalatom alapján mondhatom. Sajnálom, ha ön csak kóklerekkel találkozott e téren!

bonfred 2016.02.06. 09:30:53

@Pankotai Balázs: "a lehető legtöbb életszerű információt megtudni a jelöltről a lehető legkevesebb idő alatt"
Nálam ez úgy nézett ki, hogy Szlovákiában kellet erőművet építenem. Rendszergazdaként ez ön szerint mennyire életszerű információ? Ugyanezt kellett előadnia annaka hölgynek is, aki recepciósnak jelentkezett. Szép eszmék ezek, csak a magyar rögvalóságban nem működnek. Érdekes módon a szakszervezet, mint szintén nyugat találmány valahogy nem tud nálunk elterjedni. Vajon miért?

Pankotai Balázs 2016.02.06. 16:06:44

Szerintem ez nem országtól függ, hanem hozzáértés és szakmai igényesség kérdése.
Amúgy pedig, akár egy erőmű építése, mint elképzelt feladat, képes megmutatni pl. a komplex gondolkodás képességét, ami fontos lehet egy rendszergazdánál is. Nem mentegetni akarom látatlanban az idézett AC kitalálóit, de pusztán ennyi alapján nem zárom ki, hogy releváns adatot gyűjtöttek, csak első ránézésre önnek talán nehéz ezt elhinni.