Az emberi számítás

Human 2 Human

Szálljatok le a komfortzónámról!

2016. június 22. - Pankotai Balázs

comfort_zone_1.jpgMármint nem szó szerint az enyémről, mindenesetre egy olyan témát választottam, amely - kis túlzással - a csapból is folyik. "Lépj ki a komfortzónádból!", 'Life begins at the end of your comfort zone'... és hasonló üzenetek özönlenek, melyeknek alapvetően persze van igazsága. Akkor hát mi is a problémám?

Kezdjük azzal, hogy mi a komfort zóna, rutinos önfejlesztő olvasóim ugorjanak egy bekezdést! Tulajdonképpen a rutin élethelyzeteink és az azokhoz kapcsolódó érzelmek (pl. biztonságérzet, nyugalom) terét nevezzük így. Itt vagyunk együtt a jól ismert, megszokott emberekkel, az élet itt kiszámítható. Jelentős tanulás, fejlődés nem történik ebben a térben, így sokak számára egyúttal unalmasnak is tűnik.

Igen ám, de kilépve a komfortzónából, nem csak a magunkat meghaladás lehetősége és izgalmak várnak ránk, hanem bizonytalanság, félelem, szorongás is felléphet. Ezek a stressz velejárói. A változás ugyanis mindenképpen stresszt okoz. Annyi a kérdés, hogy mekkorát, ami függ - többek közt - személyiségünktől, előzetes tapasztalatainktól, hiedelmeinktől, kultúránktól. Ha valakinek ez túl sok, arra bénítólag hat a stressz mértéke (debilizáló szorongás),és rögtön a pánikzónájában fogja találni magát. Ha csak épp' mozgósítja az erőforrásokat a stressz szintje, azaz mobilizáló szorongás lép fel, akkor van remény a tanulásra (tanulási zóna). Persze az sem mindegy, hogy kényszer (pl. főnöki utasítás) vagy kíváncsiság (pl. vágy a fejlődésre) visz minket túl a komfortzónánk határán.

De miért mondom azt, hogy valami nem stimmel ezzel az üzenettel? Nagyon sok embert már pusztán annak emlegetése megrémiszt, hogy „lépj ki a komfortzónádból”. Hasonlatos ez a nőknek szóló „hogyan adj le 10 kilót két hét alatt”, illetve a férfiaknak címzett „hogyan legyen jövő hónapra kockahasad” üzenetekhez: oly mértékben irreálisak és szorongáskeltőek, hogy legtöbbünk bele sem fog a részletek elolvasásába, ha efféle cikkekkel találkozik.

Munkahelyi helyzetre lefordítva: természetesen mindenkinek szüksége van fejlődésre, ennek érdekében pedig vállalni kell egy bizonyos szintű stresszt, illetve a vezető felelőssége, hogy ilyen helyzetbe hozza munkatársait. Azonban nagyon lényeges, hogy mindenki a neki megfelelő zónába tudjon kerülni, oda, ahol még tanulás van, nem bénult pánikolás és előre borítékolható sikertelenség. Miért kéne pl. egy munkavállalót afelé tolni, hogy vezető legyen belőle, ha ő valójában szakértő szeretne maradni, csak éppen ebben a szerepében nagyobb felelősséget, inspirálóbb feladatokat kapni? Két dolgot hibázik ugyanis egy szervezet ellenkező esetben: elveszít egy jó szakértőt és „nyer” egy rossz vezetőt, aki aztán egy teljes csapat motivációjára, munkavégzésére tudja rányomni a bélyegét.

Mindenkit más és más szintig lehet elvinni a nélkül, hogy pánikba esne és leblokkolna, netán egy idő után lelki vagy testi tüneteket produkálna a stressz következtében. Az újabb és újabb szorongó emberek "előállítása" helyett jó volna valóban pozitív és bátorító üzeneteket közvetíteni, hogy tanulásra sarkalljon, ezáltal több elégedett ember és örömteli szervezet lehessen!

Ha tetszett ez az írás, látogasd meg a blogom Facebook oldalát! Nyomj egy Like-ot, hogy mindig értesülj a legfrissebb bejegyzésről!

A bejegyzés trackback címe:

https://human2human.blog.hu/api/trackback/id/tr368831306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Életunt Cápa · http://eletuntcapa.blog.hu 2016.06.23. 16:45:23

Én csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy azért szeretek a komfortzónámban lenni, mert ott jól érzem magam.

MutánsJane 2016.06.23. 17:58:05

Véleményem szerint ilyenre másvalakinek felszólítani az embert egész egyszerűen NINCS JOGA. Úgy gondolom, hogy az, hogy idáig eljutnak bizonyos munkahelyeken, már tényleg a legbelső intim szférába való betolakodás. (A modern kori bérrabszolgaság egyik, igen beszédes megnyilvánulási formája, a másik a vállalatnál a dolgozókon elvégzett pszichológiai tesztek, a harmadik pedig a magánszférának a munkával való összemosására kitalált csapatépítő tréningek.) Azt kellene végiggondolni, hogy megéri-e az a pénz, amit az adott helyen kap az ember, hogy ilyen alapvetően egyedül csakis őt megillető jogokról lemondjon. Szerintem nem.

Leylandi 2016.06.23. 18:11:36

"pozitív és bátorító üzeneteket közvetíteni"

Nos, hadd oszlassak el egy félreértést: bizony nem a jelszavaktól lesz "több elégedett ember és örömteli szervezet"! Ezt csak a kommunisták hitték, de ők se nagyon. Az utolsó ország, amely nem tett le arról, hogy pénz helyett hangzatos szólamokra építsen egy egész országot, Észak-Korea. Az eredményt tudjuk.
A valódi motivációs tényezők a Maslow-i piramis szintjeit elégítik ki. Először is, ugye, enni-inni--lakni kéne. Tehát első a pénz. (Szerencsére egyre kevesebb vezető hiszi el azt a marhaságot, hogy vezényszavakkal helyettesíteni lehet a fizetés egy részét.) A jó öreg mani, bizony ám! Aztán jön az összetartozás-érzés, aminek a hagyományos magyar vezető-mentalitás rendesen odatesz, a dolgozók rabszolgasorba- illetve semmibevétele által. Megfélemlített dolgozókból sose lesz munkahelyi közösség! Aztán a dolgozó szeretne fejlődni, kihívást jelentő feladatokat kapni, önmegvalósítani.
A népnek szórt csasztuskák csak ezután jönnek. Ha, és amennyiben egyáltalán.

Leylandi 2016.06.23. 18:12:31

@Életunt Cápa: "ott jól érzem magam."

Lám:-) Már ha az életuntság a cél, akkor igen.

Mr. Waszabi 2016.06.23. 18:27:32

Ezt a "lépj ki a komfortzónádból" dumát olyanok nyomják, akik rád akarják kényszeríteni akaratukat a tiéd ellenében. Rá akarnak beszélni, hogy vállalj be olyan melót/vegyél olyan szolgáltatást/cuccokat, amiket magadtól nem tennél, vagy csak egy akármilyen trend követőévé akarnak tenni - ugyanazon hátsó szándékból. Manipuláció.
Vannak emberek, akik túl kényelmesek, önzők, lehet, rájuk rájuk fér. Azonban, ha az ember öntudatának része az egészséges kíváncsiság, céljaiért képes kockáztatni, küzdeni, akkor ők ott vannak, ahol nekik lenniük kell - nem kell kilépniük sehonnan. Mondhatni, a normális versenyt megkerülve akarnak valami szrt a nyakadba sózni, amiért magadtól egy lépést sem tennél.

Tamáspatrik 2016.06.23. 20:01:16

Ez jó cikk, én is akartam erre utalni, és olyat írtam volna le, hogy a legtöbb magyar munkavállaló és munkaadó nem érti mért kell kilépni időnként a komfortzónából vagy mit jelent a dolgozó motiválása. Sőt, a munkavégzés hatékonysága sem magától értetődő.
Néhány gyakorlati példa jót tett volna a cikknek.

midnight coder 2016.06.23. 20:23:43

Ez a lépj ki a komfortzónádból dolog egy jó nagy marketing bullshit. Igazából eredményt csak a komfortzónádon belül tudsz elérni. Ha már kikerültél onnan, akkor az régen rossz. Azt úgy hívják, hogy kényszer. Márpedig, a kényszer hatására ugyan születhetnek nagy dolgok, Pl. atombomba, de jó dolgok nemigen. Azok az emberek akik valóban sikeresek, azt amivel nagyok lettek, a komfortzónájukon belül találták meg.

Ami nem jelenti azt, hogy ülni kell a TV előtt, és a seggünket hizlalni. De ha nem leljük örömünket abban amit csinálunk, abból sok jó hosszú távon nem sül ki.

Pankotai Balázs 2016.06.23. 23:14:14

@Leylandi:
Vannak motivátorok ill. higiénés tényezők, azaz, aminek a megléte motivál, ill. aminek a hiánya demotivál. Tisztességes bér persze, h kell, de hogy egy béremelésnek van erőteljesebb és tovább tartó hatása, vagy annak, h értelmes, pont kellő mértékben inspiráló újabb és újabb feladatokat kapsz, arról már sokan (magam is) vitatkoznának veled.

@Tamáspatrik:
Köszönöm, megfogadom a legközelebbi cikknél a tanácsodat!

@midnight coder:
Azt hiszem, ez nem ennyire egyszerű. Messze nem csak kényszer hatására kerülhetsz ki a komfortzónádból, de erre utaltam is a cikkben.