Nemrégiben a Profession szakmai rendezvényén jártam, amelyet toborzóknak tartottak, jórészt a velük kapcsolatban álló cégek munkatársainak. Főszerepben a recruiter - így szólt az alcím, amelyet többször is láthattunk a nap során. Az előadók pedig szinte egytől egyig azt hangsúlyozták, hogy az marad élen a versenyben, aki elsősorban a jelöltélményre figyel. Most akkor ki is van főszerepben?

Piacvezető a Profession az állásportálok között - erőforrásokat nem sajnálva, több hónapos kampánnyal vezették fel a rendezvényt... nem tagadom, ez komoly elvárásokat ébresztett! Volt itt filmes keretsztori, szuperhősök, sikertörténetek. Attól tartottam, hogy elviszi majd a külcsín a show-t… Kevés olyan konferencia van (hú, ez is milyen hivatalosan hangzik, szóval kevés olyan szakmai rendezvény van), amely bár rövid előadásokkal operál, mondjuk 20-30 perc közöttiekkel, mégis tartalmas tud lenni. Van olyan, hogy a huszadik perc táján a lényegre kiéhezve ül az ember, aztán kiderül, hogy itt a vége, tanulság meg nincs.

Itt szerencsére kommunikációs szakember segítette az előadókat a felkészülésben. Ez persze a mondanivalót nem befolyásolja, a beszédek ívét viszont bizonnyal, s ez közrejátszhatott abban, hogy a hallgatóság fenn tudta tartani a figyelmét. Visszacsalogatni a résztvevőket a terembe pedig a blokkok elején bejátszott, ötletes, a filmes tematikát tovább fűző beharangozók (a.k.a. trailerek) segítettek, pont, mint a mozifilmek előtt. Ezek nagy klasszikusokat a munka világának szemszögéből átíró jelenetek voltak, mondjuk a Volt egyszer egy vadnyugat ikonikus párbaj-jelenete, újragondolva egy gyártóüzemben. Zseniális! És a hab a tortán: az eseményt egy valódi moziteremben tartották!

Még mielőtt azzal vádolnátok, hogy tényleg elvitte a külcsín a show-t, elmondom, mikről volt szó! A fellépők többsége valamilyen formában az agilis toborzásról beszélt: vagyis arról, hogy nem az után kezdünk csak jelöltet keresni, hogy felmerült az igény, szigorú folyamatok és szabályozások mentén. Hanem különféle, a pozíciónak megfelelő csatornákon, pl. közösségi média oldalakon célozva, pontosan megértve a vezetői igényt (és idővel akár ennek elébe is menve), a jelöltélményt a középpontba helyezve.

Az egyik külföldi előadó azzal viccelődött, amikor belekezdett a mondandójába, hogy sem az ő, sem a cége nevét nem szokták elsőre megérteni hallás alapján. Hát akkor tegyetek ti is egy próbát: Sören Frickenschmidt azt mondta el a Boehringer Ingelheim színeiben, hogy furán hangzik azelőtt tűzoltót hívni, hogy kigyulladt volna a ház, de a csapatával ők lényegében ezt teszik, immár öt éve. A megrendelők (ennek a német családi tulajdonú gyógyszercégnek a vezetői, akik új munkatársat szerettek volna felvenni) egyrészt panaszkodtak, hogy nem jól mennek a toborzási folyamatok - lassan érkeznek be új jelöltek, nem is biztos, hogy relevánsak -, másrészt viszont nem akarták, h változzon a toborzás megszokott módja. Sören azt mondta el, hogy éppen azáltal lesznek elégedett belső ügyfeleik, hogy nem azt csinálják, amit mondanak nekik, hanem azt kérik a vezetőktől, hogy bízzanak bennük, mert a saját szakterületükhöz ők értenek a legjobban. Ezt a bizalmat úgy építették fel az évek alatt, hogy minden keresés előtt kick-off megbeszélést tartottak a megrendelővel, hogy valóban értsék, kit keres az adott üzleti terület.

A másik külföldi előadó valójában egy páros volt, a Foresight nevű alkalmazás (USA) képviseletében. Ez egy olyan startup, amely felismerte, hogy nem is a tudott igények lassítják le a toborzást, hanem azok, amelyekről nem tud a HR terület. Példának hozták, hogy egy nyugdíjba készülő kolléga pótlásával nem az utolsó hónapban, hanem már az azt megelőző két évben foglalkoznia kell az adott szervezeti egységnek, hiszen ez olyasmi, amit jó előre lehet tudni, de ugyanígy egy kismama helyére felvenni kívánt munkatársat sem a várandósság nyolcadik hónapjában érdemes elkezdeni keresni. A leggyakoribb kifogások a vezetőktől arra, hogy miért nem tudnak előre gondolkodni: mi másképp működünk, ez itt nem menne, gyakori változunk, elfoglaltak vagyunk. Pedig valójában senkinek nem jó, ha "azonnali" határidővel esik be egy toborzási igény.

Egyet kell értenem a címadóval: ha a HR el tudja érni egy cégnél, hogy stratégiai szereplő legyen, könnyebben keresztül tudja vinni ezeket a javaslatokat, és végül mindenkinek könnyebb lesz az élete, még ha elsőre nem így tűnik is.

Toborzásban sajnos nem tudok neked segíteni, de elég sok mindenben igen. Egy jó coach-ot, esetleg? Na meg itt a FB-oldal, addig is nyomj rá egy feltartott hüvelykujjat!