Időnként lesznek olyan posztok, amelyek kevéssé köthetőek a munkámhoz, pl. a vezetőfejlesztéshez, vagy tágabban a HR-hez vagy a pszichológiához.
E helyett, egyéb érdeklődéseimből fakadnak, ilyenek az autók, a design / tárgykultúra vagy a vitorlázás.
Most az autózás (lehetséges) középtávú jövőjéről lesz szó.
Kettéválasztom a témát:
- az egyik: hogyan kapcsolódunk az autóhoz, oda-vissza kommunikáció,
- a másik: hogyan veszik át egyes vezetés-segítő funkciók az irányítást, hogyan jutunk el az önmagát vezető autókig.
Az első téma kapcsán tudjuk le rögtön az elején az ilyenkor szinte kötelező Apple-kört: ahogy Jobs anno a termékbemutatóiban sosem feledte elmondani, több fontos terméket is radikálisan újragondoltak ('re-invent') a cég története során. Az okostelefont aztán tényleg, az iPhone-t teljesen másképp kezeljük, mint bármit addig. Ezzel semmi újat nem mondtam.
Ehhez képest az autók elképesztően le vannak maradva, ha azt nézzük, hogyan kommunikálnak velünk, illetve mi hogyan tudjuk vezérelni a kényelmi funkcióikat: kis méretű és/vagy vacak felbontású és/vagy röhejes grafikájú képernyő a műszerfalon, ha egyáltalán van. Ha nincs, akkor pedig apró, nevetséges kijelzők, amelyek olyan rövidítésekkel fárasztanak, mint a kilencvenes évek közepén az egysoros LCD-s Ericsson telefonok. Mi pedig gombok, tekerentyűk segítségével közöljük, mit szeretnénk. Igaz, nincsenek könnyű helyzetben az autógyártók: amíg egy ma szokványos modellciklus 6-7 év, nagyjából a felénél egy "ráncfelvarrással", addig az IT világban pár havonta, félévente avulnak el megoldások, évente hozzák ki a gyártók új csúcsmodelljeiket.
Van egy mostanában felkapott, elektromos hajtású, felsőkategóriás prémium autó, a Tesla Model S. Ennek fő kezelőfelülete egy kb. akkora képernyő, mint egy megtermett laptopé. És azt mondja egy geek, hogy szerinte éppen ebben van a lépéselőny, és ebben van a jövő, hogy az autók is szabadon konfigurálhatóak lesznek, és ami még lényegesebb: szoftveresen fejleszthetőek. Példának hozza az ülés-memória funkciót, amely eredetileg nem volt beépítve a Teslába, de igény mutatkozott rá, és mivel elektromos ülésállítás eleve volt benne, ezt a plusz szolgáltatást egy szoftverfrissítéssel "be tudták építeni" az autóba (ezt mellesleg az autó maga töltötte le a szélessávú mobilinternet-elérésén keresztül). Nem tudták volna ugyanezt megtenni, ha fizikai gombok vannak. Épp úgy, mint anno az első iPhone esetében történt: voltak szenzorok és érintőképernyős kezelőfelület, aztán hogy ki mit hozott ki ebből, annak kis túlzással csak a fantázia szabhatott (és szabhat ma is) határt. Az "ortodox" gyártók közül egyelőre a Volvo reagált a leggyorsabban: az új XC90-es batárban is hasonló (igaz, kisebb, de álló helyzetű) képernyő van, amelyről szinte minden funkció kezelhető.
A második téma talán még messzebbre mutat, előbb viszont a múltra utalok vissza: még 9-10 évesen olvastam az akkori Autó-Motor újságban egy utópiát, melyben a család vidékre utazik, és az autópályára hajtva beállnak a konvojba, majd - mivel innentől az autó teljesen magától halad - nekifognak társasjátékozni. Teljesen ledöbbentem, egyúttal éreztem, hogy ez gyakorlatilag egy mese, ez lehetetlen, hogy megvalósuljon. Igaz, hogy eltelt majd' 25 év, és mire ez valóban megvalósul, el fog telni még nagyjából 10, de már látható, hogy ez egyszer létezni fog. A darabjai legalábbis megvannak: körben radar, előre, oldalra és hátrafelé néző kamera, elöl még pluszban infravörös érzékelő is...
A jobban felszerelt autók már ma is képesek maguktól, szinte emberi beavatkozás nélkül a következőkre:
- párhuzamosan beparkolni,
- tartani a követési távolságot,
- lefékezni, majd újra elindulni az előtte haladó autó mozgása szerint,
- gyalogost érzékelve vészfékezve megállni előtte,
- a felfestett sávon belül maradni,
- felismerni a közlekedési táblákat,
- a navigációs rendszertől kapott adatok alapján állítgatni az adaptív lengéscsillapítást.
Ha mindezeket összerakjuk-összekötjük, kész is van az önmagát vezető autó, csak éppen a csomagtartó tele van az ezeket vezérlő számítógépekkel. De ennek megoldása csak idő kérdése: egy mai autó egyetlen funkcióját vezérlő számítógépének nagyobb a számítási kapacitása, mint az első Holdra szállást megvalósító egységbe épített ősének.
A komolyabb kérdés már nem is a technikai, hanem a szabályozási: ki lesz a felelős, milyen feltételek mellett fizet a biztosító, ha két, magától közlekedő autó összeütközik, netán maradandó sérülést szerez valaki? A gyártók nem fogják vállalni, egyébként teljesen érthetően, ezt a felelősséget.
Ti mit kezdenétek azzal az idővel, amely felszabadulna, amikor nem kéne vezetni? Dobó Matyi szerint ez hasonlóan komoly társadalmi változást hozhatna, mint anno a mosógépek elterjedése. Az NNG nevű, autókba szerelt navigációs megoldásokat fejlesztő magyar cég vezetője szerint pedig a Google nem azért fejleszt önjáró autót, mert annyira autót akar gyártani, hanem azért, mert teljes biznisze az internetre épül, és amíg az emberek vezetnek, addig nem tudnak internetezni.