Amikor egy szervezetbe felvesznek egy új tagot, a teljesítményét csak megtippelni tudják, főként az addigi eredményei alapján - ezeket az illető maga közli az önéletrajzában, vagy fejti ki az interjún. Kevés cég megy ennél tovább (AC, próbanap), így leginkább a jelöltbe "belelátott" potenciál alapján hozzák meg a döntést. Teljesítmény vagy potenciál, az itt a kérdés.
A próbaidő alatt igyekszik minden vezető olyan helyzetet teremteni, hogy a lehető leginkább megmutathassa az új ember a munkamorálját, többiekkel való kapcsolódási képességét, a cég (és annak ügyfelei) iránti attitűdjét, és persze az is fontos visszajelzés a véglegesítéshez, hogy a közösség milyennek látja a jövevényt. Amikor aztán eljön az első teljesítmény-értékelés ideje, akkor már persze az alapján tudják megítélni, amit ő maga tett le az asztalra.
Kicsit olyan ez, mint a tőzsde: egészen sok olyan sztorit látunk manapság, amikor egy viszonylag fiatal (zömmel közösségi média) céget oly magasra értékelnek a befektetők, mintha legalábbis a globális felmelegedés problémáját oldotta volna meg. Közben valós teljesítmény vagy nyereség nincs mögötte. Ami viszont van: annak ígérete, hogy a jövőben lesz belőlük valami lényeges, értékes vagy a maga területén kiemelkedő. Azaz: a befektetők sokszor a potenciált díjazzák, nem a teljesítményt.
Akkor hát miért kéne másképp tenniük a vezetőknek a cégeknél? Melyik a fontosabb: a teljesítmény vagy a potenciál? Ha csak a potenciált figyeljük, úgy járhatunk, mint a dotkom-lufi idején a befektetők: nem feltétlenül igazolódik vissza a megelőlegezett bizalom, mert nincs mögötte valós érték. Ám a tőzsdén is igaz, hogy főleg akkor építenek a potenciálra, amikor egy cég nagyon fiatal, pl. start-upoknál valójában másra se lehet alapozni, mint annak ígéretére, hogy lesznek még hasonló jó ötleteik, és a mostani jó ötletüket is úgy tudják kidolgozni, hogy abból egyszer majd csinos bevétel realizálódik. Ha már működnek egy ideje, ha már a piacra bevezetett termékeik vannak, akkor már azt is lehet nézni, hogy azok hogyan muzsikálnak.
Ennyire egyszerű volna hát? Aki nemrég óta van a szervezetben, annak a potenciálját nézzük, aki régóta, annak a teljesítményét? Nem egészen... Ha egy vállalatnál kimódolt (értsd: többszempontú, részletes és rendszeres) teljesítmény-értékelés működik, akkor nem csak a teljesítményt, hanem a potenciált is besorolják, mert így lehet figyelembe venni emberünket a karrier-döntéseknél (pl. őt nevezzék-e ki egy megüresedő pozícióba, vagy inkább egy másik, hasonlóan jól teljesítőt). Tehát nem egymás helyett használják a kettőt, hanem egymás mellett.
A legnagyobb különbség az, hogy a teljesítmény - különféle kitűzött célok mutatói alapján - mérhető, míg a potenciál legfeljebb bejósolható. Az utóbbi évek legnagyobb fejleménye e tekintetben, hogy irdatlan mennyiségű adat keletkezik (akkor sem állom meg, hogy kimondjam a bűvös szavakat: big data), melyekből messze jobban lehet következtetni, előre jelezni, mint régebben. Akárcsak az időjárás-előrejelzések esetében. Így már nem tűnik akkora hályogkovácskodásnak a dolog.
Így aztán arra jutunk, hogy sok rátermett programozóra és adathalászra van szükség, akik segítenek a HR-szakembereknek és a vezetőknek ezeket az adatokat értelmezni, illetve ezekből következtetéseket levonni. Előre hát, pályaválasztás előtt állók, vagy pályamódosítást fontolgatók: úgy is tudtok emberekkel foglalkozni, hogy valójában adatokkal foglalkoztok!
Ha tetszett ez az írás, látogasd meg a blogom Facebook oldalát! Nyomj egy Like-ot, hogy mindig értesülj a legfrissebb bejegyzésről!