Az emberi számítás

Human 2 Human

Human 2 Human

Váltsak karriert? Én?? De hogyan?!

2019. április 01. - Pankotai Balázs

img_2884.JPGHol vannak már az élethosszig tartó pályaívek? A gyakornokként, tanoncként kezdett, majd 40-50 év múlva ugyanattól a cégtől nyugdíjba ment emberek? Helyettük jobhopperek vannak, és folyamatos fluktuáció, employer branding, sourcing és onboarding. Ha besokalltál az idegen szavaktól, jöjj, nézzünk ezek mögé!

Bizonyos értelemben milyen egyszerű volt a nagypapáinknak, nagymamáinknak! Legalábbis az én származási családomban jórészt csak a szeszélyes XX. század késztette, inkább talán kényszerítette – ma úgy mondanánk – karrierváltásokra a felmenőimet. Még ezzel együtt is egy kezükön meg tudták számolni a munkahelyeiket vagy tevékenységeiket az életük során. A váltások alkalmával pedig szó sem volt önmegvalósításról, kiteljesedésről; valójában igen egyszerű volt a megfontolás: a családnak meg kellett élnie valahogyan.

Mi, a mai munkaerő-piac szereplői, többségünkben szerencsésebbek vagyunk: rengeteg lehetőség közül választhatunk, és általában nem valamiféle külső nyomásra kell pozíciót, munkahelyet vagy épp tevékenységet váltanunk. Egy gyorsan változó, kiszámíthatatlan (mondják úgy is: ’VUCA’) világban az is simán elképzelhető, hogy életünk során lesz olyan foglalkozásunk, ami nem is létezett pályánk kezdetén. Alapvetően ami lehetővé teszi, hogy továbblépjünk, az a hitünk, hogy jobb lesz úgy nekünk.

Hogyan tovább, ha pályát szeretnénk módosítani? A választék nagysága a bénultság érzését hozza: mennyi egyéb tevékenységbe foghatnánk, akár szabadúszóként! Innen nehéz lesz közelítenünk, másból kell tehát kiindulnunk, hogy ezeket a bizonytalansági tényezőket egyáltalán viselni tudjuk. Szilárdabb alap kell, mégpedig az önismeret: azt kell megvizsgálnunk ennek segítségével, miben áll a tehetségünk! Azaz: mit tudunk úgy végezni, hogy abban kevesen lennének nálunk jobbak. Ebben segítségünkre lehet egy coach vagy karrier tanácsadó, illetve önbevallásra épülő kérdőívek. Itt persze nem a Kiskegyedben megjelenőre gondolok, amely maximum 5 kérdés alapján megmondja, ki is vagyok én valójában. Ami még hasznos lehet: visszajelzést kérni az olyan (volt) kollégáktól vagy (volt) főnököktől, akik megtapasztalták, hogyan dolgozunk, illetve milyen feladatokat érdemes elsősorban ránk bízni. Mik az erősségeink, és mik azok, amiken lehetne még csiszolni.

Két szempontot tegyünk még ezek mellé: mi az, amit nagy elszántsággal tudunk végezni, azaz ami érdekel, amiben örömünket leljük? Nem ritka, hogy értelmiségi szakemberek egyszer csak besokallnak a „multi világtól”, és elmennek egyedi ruhákat varrni vagy bútorokat készíteni, esetleg nyitnak egy kedves kis kávézót, amelyről már évek óta ábrándoztak. Ami mind cuki és becsülendő, de csak akkor lesz belőle új karrier, ha meg tud belőle élni, és ez a harmadik szempont. Mindháromnak kell teljesülnie ahhoz, hogy új karrierről beszélhessünk.

career_planning.png

Van még három olyan készség, amelyet fontosnak tartok az újra- és újrakezdéshez.

  1. Bizonytalanság-tűrés: bármennyire szeretném is, nem biztos, hogy az új választott utam rögtön pénzt fog hozni a konyhára. Lehet, hogy átmenetileg összébb kell húznom a nadrágszíjat.
  2. Rugalmasság / alkalmazkodás: legyek valamiben megint kezdő; harmincon, negyvenen, ötvenen túl? Hogy fognak rám tekinteni? És én magam hogy állok majd az önbecsülésemmel? Ezt a békát lehet, hogy le kell nyelni!
  3. Hajlandóság a tanulásra: aki szívesen belekényelmesedik a meglévő tudásába, valószínűbb, hogy nem fog előbbre jutni vagy más karrierutat kipróbálni. A komfortzónádból persze nem kell rögtön az űrbe kilőni magad, bőven elég az ún. tanulási zónába, így tudsz lépésről lépésre előbbre jutni.

Miből ismerhetjük fel, hogy ideje váltani? Én akkor jöttem rá erre, amikor az orvosi egyetem könyvtárában tanulva, az ebédszünet után levettem a polcról az Atkinson-féle pszichológia könyvet, aztán két órával később azon kaptam magam, hogy még mindig azt olvasgatom a vizsgára készülés helyett. Meglehetősen biztos jele tehát annak, hogy érdemes komolyan venni egy érdeklődést, ha a jelenlegi munkánkhoz egyáltalán nem kapcsolódó tevékenység során flow-t élünk meg, azaz belefeledkezünk valamibe, közben jólesően elfáradunk; röviden: amikor minden a helyén van!

Ha tetszett ez az írás, látogasd meg a blogom Facebook oldalát! Nyomj egy Like-ot, hogy mindig értesülj a legfrissebb bejegyzésről!

A bejegyzés trackback címe:

https://human2human.blog.hu/api/trackback/id/tr1014730535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása