Vannak, akik azt mondják, átlátnak a káoszon. Ez hangzatos szöveg, és akár el is tudom képzelni, hogy valóban vannak ilyen embertársaink. Többségünk azonban, kisebb vagy nagyobb mértékben, akkor érzi jól magát, ha valamiféle rend veszi körül. Amelyet nem is olyan könnyű megteremteni vagy éppen fenntartani. De vajon miért?

Kinek mit jelent a rend... vannak, akik számára létszükséglet, szinte kínosan precízen ügyelnek rá, hogy mindig mindenük a szokott helyén legyen. Másoknak pusztán annyiban fontos az áttekinthetőség, hogy ezáltal is fenn tudják tartani hatékonyságukat: ha pl. tudom, hova tettem le este a kulcscsomót, reggel nem kell percekig idegesen keresgélni, amikor már indulni kéne.

Amiért nem könnyű kialakítani a rendet, az legtöbbször a halogatás: majd hozzáfogok, de most nincs lelkierőm / más dolgom van / semmi kedvem hozzá / stb. Lehet, hogy még "nem fáj" eléggé az az állapot, amelybe a rumli által kerültünk. Erre is igaz az, hogy kis lépésekben kell "megenni a mamutot": egy elburjánzott, áttekinthetetlen szekrényben vagy szobában nem fogunk egy-két óra alatt rendet vágni, különösen azért nem, mert van egy értelmes sorrendje, hogyan célszerű hozzáfogni.

Amiért nem könnyű fenntartani a rendet, az a plusz energia-befektetés: mindig visszatenni valamit a helyére időbe és (ha nem is túl nagy, de) fáradságba kerül. Ez el is vezet minket a szokások témájához, avagy a keskeny út - széles út dilemmájához. Amennyivel fárasztóbb mozogni, sportolni, mint helyette a kanapén dögleni, annyival nehezebb rendet tartani, mint hagyni elharapózni a rumlit. Azonban ha kialakítottunk egy szokást, és az gyökeret vert az életünkben, nem is tűnik már fel, hogy rendszeresen mozgunk, nem érezzük különösebben fárasztónak, egyszerűen csak jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Valahogy így van ez az átláthatósággal is.

Tornyosulhatnak a holmik amiatt is, mert nehezünkre esik "elengedni" dolgokat, prózaibban szólva: kidobni felesleges tárgyakat. Nem is feltétlenül fizikailag megterhelő ez: annyi emlék, érzés köt minket egy-egy tárgyhoz, hogy úgy érezhetjük, legszívesebben sosem válnánk meg tőle. Persze nem a negyedik turmixgépről beszélek ilyenkor: ha efféle tendencia látszik a környezetünkben (pl. ajándékozási szokások, esetleg impulzusvásárlások folytán), akkor könnyen elkezd halmozódni a cucc. (Amúgy tényleg, a stand-up comedy öreg rókájánál találóbban kevesen fogalmazták meg a tárgyak elburjánzásának mikéntjét.) És persze ne legyünk igazságtalanok: nem kell ám kidobni a holmikat, mások még jó hasznukat vehetik, akár adományként ajánljuk fel őket, akár pénzzé tesszük egy online piactéren.

Többször utaltam rá, hogy lelki folyamataink is vastagon ott vannak a háttérben. Mélyebb elköteleződés, sikeresebb rendrakás várható, ha magadban is rendet teszel, és ha megérted, téged mi gátol meg abban, hogy rendezd a soraidat.

Gyere el januári workshopunkra, ahol biztonságos keretek között szembesülhetsz mindezekkel, majd pedig megtalálhatod a magad motivációját, hogy valóban bele tudj és merj vágni! Mert hiszem, hogy rend a lelke mindennek!