Nemrég robbant a hír, hogy a világ egyik - több szempontból is - meghatározó vállalata, az amerikai General Electric (GE) korlátlan hosszúságú fizetett szabadságot biztosít a felsővezetőinek és a senior szakértői körnek, feltéve, ha a munkájukat elvégezték, elvégzik, illetve a felettes vezetőjük jóváhagyja.
Ízlelgessük egy kicsit a hírt! Akkor megyek szabira, amikor csak akarok? Ha úgy esik jól, akkor két hónapra eltűnök? Nos, egy részről éppen erről szólna az ötlet, más részről mégsem egészen.
Egy ilyen újítás mögött legtöbbször valamilyen kultúraformálás áll. Jelen esetben az, hogy felhatalmazottabbnak érezze magát a munkavállaló, nagyobb önállóságot és bizalmat élve meg, mint addig. Ő osztja be az idejét, ő érzi, mennyi kikapcsolódásra van szüksége, ő ütemezi a munkáját. Ő dönt.
A Richard Branson-féle Virgin (igaz, jóval kisebb szervezet, mint a GE) már tavaly elkezdte bevezetni egy szűk körnek ugyanezt. Sir Richard azzal indokolta a lépést, hogy ha a 9-től 5-ig munkavégzés falai már úgyis leomlottak, akkor minek számolgassuk, ki hány napot pihen.
A munkavállalók amiatt aggódnak, hogy úgy tűnhetnek majd, mint akik visszaélnek a lehetőséggel. Mivel azonban nincs körülírva, mik a keretek, azt is nehéz megfogalmazni, mi számítana visszaélésnek.
Szakértők szerint félő, hogy annyit napot sem vesznek majd ki azok, akiket ez érint, mint azelőtt, a "régi rendszerben", pusztán amiatt, hogy nem tudják, mennyi az elfogadható. Magam is ezt látom a legnagyobb veszélynek: olyan szintű a megfelelési kényszer, a tökéletes teljesítés igénye, plusz az időnyomás, hogy az a kör, amelynek erre lehetősége adódik most, végül saját magát korlátozza majd be. Amúgy is jellemző rájuk, hogy nem veszik ki az összes rendelkezésre álló napjukat, vagy ami talán még rosszabb, a szabadságuk alatt sem tudnak elszakadni a munkájuktól (leveleket olvasnak, elérhetőek telefonon). Így végül egy jól hangzó lehetőség maradhat a GE kezdeményezése. Nem szeretném azonban rögtön temetni az elképzelést: nagyon kevés világszerte a tapasztalat, a GE pedig elég nagy ahhoz, hogy kiderülhessen, mennyire működőképes egy ilyen ötlet. Bátorságuk mindenképpen becsülendő!
Visszatérve a kultúraformálásra, még egy gondolat a végére: ez is, mint annyi más tapasztalat az elmúlt években, afelé mutat, hogy előbb-utóbb fellazul az a keretrendszer, amelyben vannak cégek és azoknak munkavállalóik. Helyette lesznek szakértők, akik a tudásukat "bérbe adják", ők a szervezetek körül szatellitekként "keringenek" majd. S mint ilyenek, szabadon, felelősen döntenek majd arról is, mennyit szeretnének vagy tudnak egy adott évben kikapcsolódással tölteni.