Minapi hír, hogy a McDonald’s globális vezérigazgatóját menesztették, mert kapcsolata volt egy beosztottjával – pontosabban egy nála juniorabb pozícióban dolgozóval (ez, ugye, nem nehéz, ha CEO az ember). A cikk amúgy nem pontosítja, hogy közvetlen beosztottja volt-e a partnere. Miért baj ez, miért kell emiatt elbocsátani egy vezetőt, vagy bárkit?

Felmérések szerint a kapcsolatok harmada-negyede a munkahelyen szökken szárba: ez teljesen érthető, tekintve, hogy ébren lévő időnk jelentős részét ott töltjük, így lehetőségünk van igazán megismerni a velünk együtt dolgozókat. E sorok írója sem lenne ma családos ember, ha nem ismerkedik a munkahelyén.

A metoo mozgalom óta ugyanakkor kiemelten odafigyelnek a cégek, hogy megelőzzék azt, hogy zaklatás, kényszerítés, visszaélés és hasonlók vádja tapadjon a nevükhöz – a nemzetközi nagyvállalatok már azelőtt is figyeltek erre. Rosszabb pillanataimban azt gondolom, ez pusztán a jó hírnévről, ennek mentén pedig a tőzsdei értékről szól, nem arról, hogy elvek szintjén melyik cég vezetése mit gondol erről, de persze maradjunk jóhiszeműek!

Természetes, és nagyon helyes is, hogy foglalkoznak az ilyesmivel és komolyan veszik. Aki a hatalmával visszaél, és bármire – akár szexuális tevékenységre – kényszerít másokat, annak vállalnia kell a felelősséget, tettei következményeit.

A hatalommal, pozícióval való visszaéléseken túl még olyan esetekben tiltják a céges rendelkezések a munkahelyi kapcsolatot, ha valamilyen értelemben függnek egymástól a felek a munkavégzés során, azaz például

• az egyik a másiknak riportol,
• a másik teljesítményét értékeli, vagy
• függ tőle az előléptetése, besorolása, fizetése.

Bármilyen egyéb esetben legfeljebb bejelentési kötelezettség jöhet szóba, ami szerintem fair enough; megelőzheti későbbi kényes helyzetek kialakulását.

Csakhogy Steve Easterbrook esetében minden híradás kiemelte, hogy kölcsönösen megállapodott kapcsolatról van szó, és nem is félrelépésről: Steve egy elvált ember.

De akkor mi a baj a gyorsétterem-lánc volt első emberének esetével? Hiszen Easterbrook elismerten sokat tett az elmúlt években a cégért:

• 17 egymást követő negyedévben nyereséges lett a kinevezése idején komoly problémákkal küzdő vállalat,
• ezalatt a részvények értéke megduplázódott,
• újraterveztette az étterem-belsőket, egyrészt kellemesebbek lettek, másrészt digitális megoldásaikkal jobban igazodnak a Z-generáció igényeihez,
• (én nem ismerem különösebben az éttermeik kínálatát, de elvileg) minőségibb és egészségesebb alapanyagokat vezettek be.

Két részletre kaptam fel a fejemet, a híreket olvasva:

• egyrészt a sok (étterem-átalakítási) költség miatt a legutóbbi negyedév eredménye elmaradt a részvényesek várakozásaitól,
• másrészt szinte hihetetlenül gyorsan kinevezték az új vezérigazgatót. Ez utóbbira persze lehet azt mondani, hogy egy ilyen komoly cégnél eleve megvan az utódlási sor, kvázi ki kell nevelni a pozíció soron következő betöltőjét, aki ilyen esetekben készen áll, hogy átvegye a stafétabotot.

De akkor is: sokkal inkább tűnik részvényesi ráhatásnak vagy egyszerűen belső hatalmi harcnak, amit látunk, és nem annak, aminek láttatni próbálják. A céges policy mindössze egy megfelelő hivatkozási alap lehetett a vezérigazgató eltávolítására, amit a nyilatkozata szerint példásan tudomásul is vett, elismerve, hogy hibázott. Ha megint rosszabb pillanatomban lennék, azt tenném hozzá, hogy ebben bizonnyal segítette őt az a féléves fizetésével megegyező végkielégítés, amely az ő esetében hétszámjegyű összeg, dollárban.

Szóval, bár a mekis eset „vihar a biliben”, nagyon érdekelne, mit gondoltok a kölcsönösen óhajtott munkahelyi kapcsolatokról! Írjátok meg kommentben!

Ja, és itt a FB-oldal, lájkold, ha szívesen olvasnál még ilyeneket!