Rengeteg féle és főképp mennyiségű adatot tárolnak rólunk, ez talán már közhely. Nem ám a személyes adatainkra kell itt gondolni, hanem az ingyenesen igénybe vett szolgáltatások által naplózott adatokra, ha úgy tetszik, log file-okra. Jogos kérdés, hogyan kapcsolódik ez a téma a munka világához. Nos, úgy, hogy szerintem el kéne már ott is kezdenünk értelmes adatokat gyűjteni, és azokból következtetéseket levonni!
Abban, azt hiszem, megállapodhatunk, hogy aki úgy gondolja, valóban ingyenesen veszi igénybe a Google, a Facebook és még hosszan sorolhatnánk, mely cégek szolgáltatását, az vagy végtelenül naív, vagy az elmúlt évtizedet egy barlangban töltötte. A privát szféránkat adjuk fel az ingyenességért, mégpedig önként, mosolyogva. Nincs ezzel feltétlenül baj, csak legyünk ennek tudatában.
Ezeknek az adatoknak jó része a viselkedésünkről szól: mikre kerestünk rá, milyen termékek és szolgáltatások érdekelnek, kiknek a cikkeit olvassuk (igen-igen, rólatok pl. tudják, hogy Human 2 Human olvasók vagytok), milyen életesemény várható a közeljövőnkben. Aki kiírja, hogy eljegyezték, menyasszonyi ruhákról fog hirdetéseket látni, akinek a kapcsolati státusza egyedülálló, az társkereső oldalak ajánlóját. Ezen következtetések célja természetesen, hogy eladjanak nekünk dolgokat. És még micsoda?
Nemrég egy francia felhasználó kikérte a róla keletkezett adatokat a Tindertől (társkereső alkalmazás), válaszul 800 oldalnyi dokumentumot kapott. Olyan részletességig lebontva a "működését", mint pl. kivel, mit, hol és mikor chat-elt, a partner-jelöltjei hány másodpercig nézték az ő profilképét, mielőtt jobbra vagy balra húzták, a Facebook ismerőseinek aktuális száma. Amiért nem tudatosul bennünk ez a hatalmas adatmennyiség, az éppen az, hogy nem érezzük, amikor az éppen keletkezik, hiszen egyszerűen csak használjuk az alkalmazást. A Tinder az adatvédelmi irányelveiben egyértelműen fogalmaz: 'you should not expect that your personal information, chats, or other communications will always remain secure'. Hm, valahol persze értjük, hiszen azt sem ígéri a gyártó, hogy a hűtőgép, amelyet vásároltunk, soha nem fog meghibásodni. Csak hát, amikor a fenti természetű adatokról van szó, valahogy mégis feszengéssel képes eltölteni ez a kijelentés. A cikkben megkérdezett adatvédelmi aktivista szerint hosszú távon azt is befolyásolják a rólunk gyűjtöttt adatok, hogy mennyibe kerül az autónk biztosítása, miféle álláshirdetéseket látunk LinkedInen, és hogy kapunk-e hitelt a banktól. Nem nehéz erről asszociálnom arra a társadalmi szintű értékelő pontrendszerre, amelyet hamarosan kipróbálnak Kínában, kísérleti jelleggel; ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni ezt a cikket.
A fenti okfejtés után talán furcsa lesz, amit most felvetek: miért nem alkalmazzák ugyanezt a viselkedés-elemzést a vállalatok, csak éppen azzal a céllal, hogy megtartsanak minket, munkavállalókat? Ha már úgyis olyan nehéz megfelelő munkaerőt találni... Azzal igen sokat foglalkoznak mostanában, hogy magukhoz vonzzák a tehetségeket, az employer branding / munkáltatói márka szinte varázsszóvá lett az utóbbi években, hazánkban pedig még csak most pörög fel igazán. De ehhez az igyekezethez egyelőre nem látszik felzárkózni a megtartás. Kevés cégnek van stratégiai elképzelése arról, hogyan szeretné ezt jól végezni, arról pedig talán még kevesebb fogalmuk van, miféle kincset érő adathalmaz van a birtokukban, amely ebben segítségükre lehetne.
Hiszen a munkahelyi viselkedésünk alapján is lehet következtetéseket levonni, az irodai munkák esetében mindenképpen keletkeznek adatok. Ezek jutnak eszembe:
- egy szoftver használatának mintázata: ha pl. aránytalanul sok időt vesz igénybe egy szoftver, vagy annak egy moduljának használata, érdemes felülvizsgálni, akár lecserélni, mert kisebb lesz az elkötelezettsége egy olyan dolgozónak, aki munkaideje jó részében bosszankodik, frusztrálódik.
- naptár adatok: lehet azzal segíteni egy munkavállalót, hogy ne borítsák el a meetingek, mert akkor vélhetően nem tud igazán a munkájára összpontosítani. Ehhez persze letisztult céges kultúra kell, amely egy épeszű határon túl nem tekinti értéknek a megbeszéléseket.
- hálózatkutatási / szociometriai adatok: ha pl. egy tudásában elismert kolléga távozik egy szervezeti egységből, akkor többekre hirtelen nagyobb munkaterhelés hárulhat, és ha ez tartósabban fennmarad, elgondolkodhatnak egy jobb ajánlaton.
- hasonló esetben, ha valamely kollégának a fő motivátora a jó társaság, akkor az ő elkötelezettsége csökkenni fog, ha számára fontos személyek távoznak.
Közös a fentebb felvázolt példákban, hogy az adatok elemzésével és értelmezésével előre lehetne jelezni, hogy kire érdemes odafigyelni, még mielőtt késő lenne. Biztos vagyok benne, hogy ebből származhatnának kölcsönösen előnyös helyzetek.
Persze, ahogy sok más innováció esetében, egy idő után itt is abba botlanánk, hogy a jogi oldalt is rendezni kell, sőt mivel a munkajog területére tévedünk, igen éles helyzetek adódhatnak. De minthogy a középtávú jövő mindenképpen a projektekre szerződtetett szabadúszókról szól, mindenképpen ezen szabályozások lazítása várható, és ezt - a nagyobb egyéni szabadság fejében - szerintem el is fogadják majd a munkavállalók.
Ti hogy látjátok, kedves olvasóim, mik szólnak a munkahelyi adatgyűjtés és -elemzés mellett vagy ellen?
Ha tetszett ez az írás, látogasd meg a blogom Facebook oldalát! Nyomj egy Like-ot, hogy mindig értesülj a legfrissebb bejegyzésről!
