Visszatekintő azoknak a bejegyzéseknek a gyűjtőneve, amelyeket régebben már elküldtem a kollégáimnak inspirációs levélként, de valamilyen okból most újra előveszek, és ha szükséges, persze aktualizálom is. Ezt az ajánlót eredetileg 2014. január 6-án írtam.

Olvastam egy cikket, amely azt állítja, hogy az emberek többsége nem szereti a kreativitást. Ez elsőre meglepőnek tűnhet, hiszen manapság szinte bálványozzuk a kreatív gondolkodókat, és lehet egy olyan benyomásunk, hogy mindenben ezt keressük. Ezzel szemben egyrészt a legtöbb ember kockázatkerülő, másrészt – bár a nyugati kultúra individualista – a konformitás felé mutató nyomás is nagyon erős: az emberek inkább nem bolygatják a dolgokat, még ha ez azzal jár is, hogy egy-egy jó ötletet visszautasítanak.

A bizonytalanság kerülése olyan erős, hogy emiatt még azok is „vakká válhatnak” a kreatív ötletekre (amelyek szükségképpen bizonytalansággal járnak), akik azt állítják, hogy a kreativitást keresik (egy 2011-es tanulmány szerint). Még az olyan, közmondásosan kreatívnak számító helyeken is, amilyen pl. egy reklámügynökség kreatív részlege, a megbeszéléseken hajlamosak elnyomni az érdekes, új ötleteket, és azokat támogatni, akik a bevált megoldások mellett érvelnek. (Számomra azért elgondolkodtató, hogy ez vajon mennyire az ún. gazdasági válság következtében visszavágott költések hatása. Ha kevesebb a keret, lehet, hogy kevésbé akarnak kockáztatni a megrendelők, mintha van miből „játszani”.)

Rögtön az első hely, ahol a kreativitást visszanyesik, az iskola: a tanárok túlnyomó többsége azokat a diákokat szívleli jobban, akik engedelmeskednek, végzik a kiadott feladatot. Miközben a diákok arról tanulnak, hogy a találmányok és azok feltalálói hogyan változtatták meg a történelem menetét, az ő saját ötleteiket rendszerint elnyomják. Azonban – és itt jön a cikk érdekesebb része – a kreativitás társas visszautasítottsága akár még jót is tehet, serkentheti is az új ötleteket.

Egy másik tanulmány szerint ugyanis, ha valakit nem fogadnak el, szinte felszabadító lehet számára az érzés, hogy már nem kell megfelelni, és elmélyedhet a tevékenységében.

A kreatív ötletek elfogadtatása mindig is hosszú időbe telt, és a saját korukban a Nobel-díjasokat is nehezen ismerték el (pl. Einstein nem a relativitás-elméletért kapta a díjat). A kreatív emberek szempontjából a kulcs a reziliencia, amely ez esetben azt jelenti, hogy képesek egy-egy visszautasítás, kudarc után visszatérni az ötletükhöz, annak csiszolásához, sőt „szajkózásához”.

Összességében az lehet sikeres kreatív ember, aki egyszer már túltette magát a konformitás-nyomáson, majd függetleníteni tudja magát a társas nyomástól is. Ahogy az Apple régi-régi, emlékezetes 'Think different' kampánya mondja: ’The people who are crazy enough to think they can change the world are the ones who do.’

Pontosan. De csak ha elég kitartóak, ha folyamatosan tesznek azért, hogy a briliáns ötletük ne sikkadjon el, és végül kijárják, hogy meg is valósíthassák.