Visszatekintő azoknak a bejegyzéseknek a gyűjtőneve, amelyeket régebben már elküldtem a kollégáimnak inspirációs levélként, de valamilyen okból most újra előveszek, és ha szükséges, persze aktualizálom is. Ezt az ajánlót eredetileg 2014. április 22-én írtam.
Egy tanulságos történetről olvastam. Egy cég, amely többek között fogkrémeket is gyárt,
sok panaszt kapott, amiért a dobozok egy részét üresen szállították ki, azaz nem volt bennük tubus. A vezérigazgatóig jutott az ügy, aki felfogadta a legkiválóbb, gyártással foglalkozó mérnököket, hogy legyenek úrrá a helyzeten. Elindult a projekt, költséget allokáltak, és néhány hónappal később előálltak a megoldással.
A gyártó szalag egy pontjára egy precíziós mérleget építettek be, amely az áthaladó papírdoboz tömegét méri, és amennyiben az kisebb, mint a fogkrémes tubussal teli dobozé, megállítja a gyártósort, és riasztást ad egy dolgozónak. Ő akkor odamegy, és kiveszi a gyártásból az üres papírdobozt, majd továbbindítja a sort.
A vezérigazgató riportokat is kért a projekt sikerének nyomon követésére. Az egyik arról szólt, hogy milyen a hiba aránya a változtatások bevezetése után: e szerint az üres dobozok száma nullára csökkent. Ez elégedettséggel töltötte el a vezért. A másik azonban meglepte: ez arról szólt, hogy a mérleg hányszor riasztott. Ez is nullát mutatott. Az igazgató elhatározta, hogy utánajár, mi a rejtély oka. Ellátogatott a kérdéses üzembe, és odament közvetlenül a gyártósor mellé.
Azt látta, hogy a 8 millió dollárért megvalósult projekt során beszerelt mérleg előtt néhány méterrel egy ventillátort állítottak a futószalag mellé, amely egyszerűen lefújta az üres papírdobozokat a sorról. Annak a kollégának ugyanis, akinek a mérleg riasztása nyomán intézkednie kellett, egyszerűen nem volt kedve minden egyes alkalommal odasétálni.
Függetlenül attól, hogy igaz történet vagy kitalált tanmese a fenti, számomra a tanulságok ezek:
- térképezzük fel a valós helyzetet,
- beszéljünk minden érintettel,
- keressük a lehető legegyszerűbb megoldást.
