Ahány "csatorna" csak létezik, mindegyiken azt halljuk, nincs elegendő IT-szakember. Se külföldön, se Magyarországon. Toborzó ismerőseim tudnának sztorizni ennek komolyságáról: mostanra lényegében már csak alaposan ráígérve a csomagra, egymástól tudják átcsábítani a cégek a jó szakembereket, olyanokat, akik amúgy nem is feltétlenül gondolkodnának váltásban. Ha azt hisszük, ez a probléma csak az IT-cégeket érinti, nem is tévedhetnénk nagyobbat.
A HR idei trendjeivel van tele a szaksajtó, és pl. ebben a Forbes-gyűjtésben a négyből kettő teljesen egyértelműen az IT megoldásokra épít, de a másik kettő sem képzelhető el nélkülük. És a HR még csak nem is az a terület, amelynek kapcsán azonnal az IT megoldások jutnának eszünkbe.
Az a helyzet, hogy mostanra nincs olyan "műfajú" cég, amelynek a működéséhez ne IT szakemberek kellenének. A sarki edzőteremtől az államigazgatáson át a HR osztályokig, mindennek a működtetéséhez, mi több: a szolgáltatás fejlesztéséhez szükségesek ők.
Rövid távon ez két dolgot von maga után:
- valahogy a mi cégünknek kell kijönnie győztesen a megfelelő szakemberekért folytatott küzdelemből - ehhez átgondolt munkáltatói márka stratégia szükséges, amelyet pedig még mostanság is van, aki "úri huncutságnak" vél (noha abban teljesen egyetértek a szerzővel, hogy mélyreható folyamati változtatások és versenyképes fizetés nélkül pusztába kiáltott szó lesz az, amit közvetíteni próbál egy cég),
- szükséges beszélnünk egymás nyelvén: valószínűleg más lesz fontos egy IT szakembernek, amikor a megfelelő, sőt inspiráló munkakörülményekről egyezkedünk. Vélhetően fontos szempont a távoli munkavégzés lehetősége, a rugalmas munkaidő, a rendszeres visszajelzés. És az sem árt, ha a belső megrendelőket, akiktől ők feladatokat kapnak, legalább alapszinten megismertetjük az ő munkájukkal - sokkal könnyebb lesz így mindenkinek, kevesebb félreértés, és ebből következő felesleges munka és frusztráció várható.
Hosszabb távon pedig a képzés megfelelőségéről kell gondoskodni, és ez egyaránt feladata az államnak és a versenyszféra cégeinek (ha jót akarnak maguknak). Két út van ma is:
- érettségi után efféle felsőoktatási képzésre megy valaki, aztán persze állandóan továbbképzi magát, mert ebben az iparágban (is) fénysebességgel avulnak el a tanultak. Ezt a megoldást támogatni szükséges olyan kezdeményezésekkel, mint amilyen pl. a Lányok napja, amelynek célja, hogy ne csak fiúk válasszák ezt a szakmát, de persze a fiúkat is megéri orientálni.
- egyre-másra jelennek meg azok a képzőhelyek, amelyek bárkiből programozót faragnak pár hónap alatt. Az egyik első volt a Green Fox Academy, ahol volt szerencsém előadást tartani egy meetup-on, karrierváltás témájában, múlt decemberben. Mert hát erről szól a műfaj: voltál eddig valami, és most megint pályakezdő leszel egy másik területen. Elszántság és kirtartás kell hozzá, de volt hallgatójuk mesélte el, szintén a már említett meetup-on, hogy megéri.
A "nagyon hosszú távú" stratégia valami olyasmi lehetne, amit Észtország vitt véghez a teljesen digitális állammal és a tech vállalkozók támogatásával. Ne feledjük: nem pusztán a szocialista blokk része volt, mint mi, hanem a Szovjetúnió bekebelezte anno. Onnan álltak fel, és húztak el fénysebességgel. Lehet(ne) tanulni tőlük!
Ha tetszett ez az írás, látogasd meg a blogom Facebook oldalát! Nyomj egy Like-ot, hogy mindig értesülj a legfrissebb bejegyzésről!