Rendszerint ezzel a címmel látom el a munkahelyi prezentációimban az első diát. Legjobb, ha már az elején tisztázzuk, miről is van szó.

Esetemben arról van szó, hogy szeretek írni olyan témákról, amelyek érdekelnek, foglalkoztatnak. Örömmel, jó érzéssel tölt el, ha mások elgondolkodnak ezek olvastán, esetleg eszükbe jut valami róluk.

Munka- és szervezet szakpszichológus vagyok. Jelenleg a Magyar Telekomnál dolgozom, vezetőfejlesztéssel, utánpótlás-fejlesztéssel, assessment- és development centerekkel, 360 fokos felmérésekkel foglalkozom.

Nagyjából egy éve kezdtem el közvetlen kollégáimnak ajánlókat küldeni emailen. Ezek se nem hosszú, se nem rövid elmélkedések olyan dolgokról, amelyek valahogyan a munkámhoz is kapcsolódnak: szervezetek, innováció, technológia, emberi viselkedés, de akár olyan témák is, amelyek csak lazán kapcsolódnak a feladataimhoz, pl. a csomagküldés jövője.

A kollégáim visszajelzése nyomán – és nem leszek álszent: a saját ambícióm miatt is – a PB ajánló (ahogy eddig hívtam ezeket az emaileket) mostantól blogként folytatja pályafutását.

Tartozom még azzal, hogy megmagyarázom a blog nevét: Human 2 Human. Idén januárban egy bizonyos Bryan Kramer írt egy cikket, amely nagy hatást gyakorolt rám, és bár marketing témájú, úgy éreztem, általánosabb a mondanivalója. Valami olyasmiről szól a cikk (februárban a könyv is megjelent), hogy a marketing szaknyelve elidegenítő, túl specifikus és bonyolult lett, és közben csak azt felejtette ki, akiről az egész szólna: az embert. Aki sebezhető, akinek érzelmei vannak, aki hibázhat, és aki egyszerűségre vágyik. Ehhez térne vissza Kramer, és a B2C illetve B2B zsargonok helyett azt mondja, Human to Human, H2H kommunikációra van szükség.

Túl azon, hogy nagyon rokonszenves számomra a gondolat, semmi közöm Kramerhez, és a blogom sem az ő magyarországi szócsöve.

Fogadjátok szeretettel az írásaimat, szóljatok hozzá, értsetek egyet vagy vitatkozzatok!