Olvastam egy cikket, amely Michael Harris könyvéről számol be ('The End of Absence' címmel jelent meg). A technológiai fejlődés hatásait vizsgálja a társadalomra, de nem alkot ítéletet: se nem jó, se nem gonosz, ami történik, egyszerűen csak történik.

Könyvének egyik alapgondolata, hogy az 1985 előtt születettek abban a különleges helyzetben vannak, hogy még ismerték a világot az internet előtt is.

Tehát mi mindazok, akik '85 előtt születtünk, "tolmácsok" vagyunk.

Azt mondja, túlságosan függünk a digitális csatornákon érkező visszajelzésektől: tetszikezték-e a képünket, megosztották-e a tweet-ünket, stb. Hangsúlyozza, hogy nem a "bezzeg a mai fiatalok" pozícióból szól. Nem másokat bírál, hanem önmagáért és a hozzá hasonlókért aggódik.

A helyett ugyanis, hogy mire lennénk képesek aznap, arra koncentrálunk rögtön felkelés után, hogy miről maradtunk le máris, hiszen azonnal a telefonunkért nyúlunk. Ebből a kiindulási pontból nagyon könnyű abban a pozícióban maradni, hogy egész álló nap rohanunk a dolgok után, így aztán sosem vagyunk OK-k.

Nehéz az elmélyült tevékenység, de gondoljunk bele, hogy a történelem során vajon hány olyan nevezetes találmány, emlékezetes tudományos eredmény született úgy, hogy az illető figyelmét folyton elvonta valami. Most már az aranyhal szintjéről kell visszaküzdenünk magunkat, amely 9 másodpercig képes fenntartani a figyelmét, míg a kütyühasználó emberek - egy kanadai kutatás szerint - mindössze 8 másodpercig. Igaz, jobban meg tudjuk osztani a figyelmünket, mint régen; ez is a kütyük hatása, a használatukhoz való alkalmazkodás terméke.

Saját eredményességünk érdekében húzzuk meg a digitális határainkat! Higgyétek el, '85 utániak, meg lehet csinálni! Nem azt mondom, hogy éljünk egy offline rezervátumban, dehogyis! Sokszor a hatékonyság kulcsa éppen az internet (pl. Google keresés versus könyvtár), de saját érdekünkben időnként nemet kell mondanunk!

A Harris által kipróbált egy hónapnyi szünetről maga is elismeri, hogy sok, és hogy a legtöbb ember ennyi idő alatt az állását vesztené amiatt, hogy teljesen elszigeteli magát az online világtól, de egy-egy net nélküli hétvégét bátran ajánl mindenkinek. Nem véletlen, teszem hozzá, hogy újabban nem az az igazán menő wellness szállodák ismérve, hogy a területén mindenhol ingyenes a wi-fi, hanem az, ha egyáltalán nem elérhető a környéken a mobilhálózat. Mert néha csak úgy megy a változtatás, ha kényszerítenek, és nincs más választásunk.

Ti legfeljebb mennyi időre szigetelnétek el magatokat?

Ha tetszett ez az írás, látogasd meg a blogom Facebook oldalát! Nyomj egy Like-ot, hogy mindig értesülj a legfrissebb bejegyzésről!