A kreativitás mint téma szinte megunhatatlan. Az én érdeklődésem homlokterébe akkor került ismét, amikor a Prezis Árvai Péterrel közölt az Index egy hosszabb beszélgetést. Ebben voltak megszívlelendő és vitatkozásra késztető részek is. Lássuk!
Először azonban tisztázzuk, mit tekint a pszichológia kreativitásnak! Nem vagyunk sokkal könnyebb helyzetben, mint az intelligenciával ("az intelligencia az, amit az intelligencia-tesztek mérnek"). A kreativitás mérésénél három, egymástól független dimenziót veszünk figyelembe:
- fluencia: hány választ ad a személy a szokatlan használat feladatban (a kérdés ilyenkor valami olyasmi, hogy mire tudnál használni pl. egy téglát). Ez az asszociációs képességre enged következtetni.
- flexibilitás: mennyire különbözőek egymástól ezek a válaszok, azaz hány kategóriába rendezhetőek (a téglás példánál maradva: egymástól különböző válaszok a "falat építenék belőle" és a "beverném vele a kocsim ablakát, ha bent felejtettem a kulcsot"). A szokatlan vagy váratlan helyzetekhez alkalmazkodás képességét mutatja.
- originalitás: mennyire eredetiek az adott személy válaszai ahhoz képest, hogy a teszt többi kitöltője miféle válaszokat adott (pl. a "falat építenék belőle" nem éppen eredeti válasz).
A kreativitás végül is a széttartó (divergens) gondolkodásra való képességet jelenti, azt, hogy az egyén különböző megoldási lehetőségek után kutat, vagyis nem a megszokott mintákat használva igyekszik egy problémán úrrá lenni. Ebben egyet is értek Árvaival.
Szintén igaza van abban, nem is hiszem, hogy bármelyikünk vitába szállna azzal, hogy a körülöttünk lévő világ gyorsul, szaporábban követik egymást a változások. És itt a különbség: Árvai Péter szerint az a kreatív, aki ehhez jól tud alkalmazkodni, és ebben a tekintetben szembeállítja a kreativitást a tapasztalattal.
Ugyanakkor szerintem a gyorsuló világhoz való alkalmazkodás kulcsa a nyitottság, a változások elfogadása és az alkalmazkodás az új helyzethez. Ez nem kreativitás, vagy nem feltétlenül az. És nagy tévedésnek, generációkat szembeállító tragédiának tartom, ha valaki szerint ezekhez nem szükséges tapasztalat. Nagyon sok esetben éppen a 'been there, done that' élménye segíthet egy új helyzetben meglátni a lehetőségeket. A tapasztalat és a nyitottság egyáltalán nem szembeállítandó dolgok.
Ahhoz persze, hogy kilépjünk a tanult tehetetlenség, az "úgysem fog sikerülni", a panaszkultúra állapotából, valóban meg kell tanulnunk, hogy a "miért nem lehetséges" helyett mind többen elsajátítsuk a "minek kellene teljesülnie ahhoz, h megvalósuljon" szemléletmódját. De ehhez megint csak kevés köze van a kreativitásnak.
És hogy mi használhat az egyén szintjén a kreativitásnak? Olvasd el ezt a régebbi bejegyzésemet!
Ha tetszett ez az írás, látogasd meg a blogom Facebook oldalát! Nyomj egy Like-ot, hogy mindig értesülj a legfrissebb bejegyzésről!
