Egy fontos, nem annyira új, de még mindig kevéssé elterjedt oktatási formáról, a blended learningről írok. Egy jó kis infógrafikát találtok a témáról itt.

Mi is a blended learning? Olyan kombinált oktatási forma, ahol részben elektronikus eszközökön keresztül, távolról (azaz online), valamilyen értelemben nyomon követve, részben viszont a hagyományos keretek között, egy épületben, szemtől-szemben folyik a tanulás.

És mi nem blended learning? Ha pl. a munkahelyen, egy számítógépnél ülve, elektronikusan végzünk el egy részt az oktatásból. Ezek fontos lépések a blended learning felé, de még nem aknáznak ki minden lehetőséget, ami ebben a képzési formában rejlik.

Nem is gondolnánk, mi minden kell ahhoz, hogy ez a kevert oktatási forma gyökeret verhessen:

• jól kitalált rendszer, nem pusztán az anyag egy részének digitalizálása,
• a digitális szakadék csökkentése (pl. erre vonatkozó kezdeményezés a Digitális Híd és a Mobilsuli törekvéseinek összefésülésével létrejött Okosdigitális),
• az alkalmazható eszközök, pl. tabletek árának mérséklődése (ez folyamatosan zajlik),
• ennek az új szemléletet megkívánó képzési formának az elfogadása ill. elfogadtatása, azaz kultúraváltás. Talán ez a legnehezebb.

Mert mi is kell a kultúraváltáshoz?

Elsősorban annak felismerése, hogy saját magam vagyok felelős a haladásomért, a tudás megszerzéséért, amit nem azért teszek, mert előírják, hanem azért, mert több lehetek általa.

Gyakran halljuk ostorozni a poroszos oktatási rendszerünket, miközben bámulatos sikereket tudnak elérni ún. alternatív középiskolák. Mégis, sok szülő kétségek közt őrlődik, amikor iskolát kell választani gyermekének, mert az alternatív intézményekben szocializálódott fiatalok aztán szembetalálják magukat a rugalmatlan, túladminisztrált egyetemi rendszerekkel és államigazgatással, és végül kénytelenek betagozódni.

Annyiban kétségtelenül káros a jelenlegi „ortodox” szemlélet, hogy még felnőttkorra is kihat az ott belénk égett megfelelési kényszer.

Ha a vezetőfejlesztésre gondolok, néhány résztvevő szinte pánikban érdeklődik, hogy a képzésért kapott kreditje el van-e számolva. Vagy tanácstalan emailt ír, hogy nem tud mégsem menni a képzésre, és hogy akkor most mi lesz.

Vajon tényleg le tudjuk-e vetkőzni felnőttkorra a büntetés-jutalmazás alapú ösztönzést (motiváció 2.0)? Vagy esetleg tudunk a képzésekre, fejlesztésekre mint lehetőségekre tekinteni? Lehetőség a fejlődésre, a világ jobb (vagy másfajta) megértésére.

Így magára a témára is nyitottabbak leszünk, nem megfelelésből akarjuk meghallgatni.

S akkor majd jöhet a blended learning.

u.i.: Ajánlott olvasmány a témához: Motiváció 3.0 (Daniel H. Pink).