Az emberi számítás

Human 2 Human

Human 2 Human

Távmunka: áldás vagy átok?

2016. október 21. - Pankotai Balázs

tavmunka_3.jpgEgyre több nagy cégnél kerül terítékre, hogy azokban a munkakörökben, amelyeknél ez megvalósítható, távolról dolgozhasson a munkavállaló. De miért is jó ez az embereknek? És miért a cégeknek? Biztos, hogy mindenkinek jó? Tekintsük át együtt!

Ahhoz, hogy egyáltalán felmerülhessen a távolról munkavégzés lehetősége, mind technológiai, mind szemléletbeli változásokra szükség volt.

A technológiait egyszerűbben letudhatjuk: hordozható eszközök, a céges hálózat és levelezés elérése bárhonnan, és az ezekhez szükséges stabil, izmos, mindenhol hozzáférhető internetkapcsolat. Ezeken túl már "csak" az effajta munkavégzést hatékonyan támogató szoftverek kellettek. Manapság - jól vagy kevésbé jól - ezek rendelkezésre áll(hat)nak, de persze szervezete válogatja, mennyit áldoznak ezek kialakítására, biztonságos üzemeltetésére.

A szemléletbeli változásokat több oldalról közelíthetjük: a cégek - vagy ha meg akarjuk valahogy személyesíteni: a vezetők - oldaláról nagyfokú bizalomra van szükség: el kell hinni, hogy az is tisztességgel elvégzi a munkáját, akire nem látnak rá a nap 8 órájában. Persze léteznek szoftveres megoldások arra az esetre, ha nem megy könnyen ez a hit, de ezek sokszor Orwell világába repítenek, így motiváltság szempontjából nem javaslom a használatukat. Ami a szervezetek, vagy inkább a munkatársi elköteleződés ellen hat, azt a környezetpszichológia úgy mondja, hogy helyhez kötődés: hasonlóképpen kötődünk helyekhez, mint ahogy emberekhez. Ha nincs meg a lehetőségünk, hogy kötődjünk, mert nem vagyunk ott, akkor elképzelhető, hogy a lojalitás csökkenni fog. (Erősítheti ezt a shared desk rendszerű iroda, ahol nincs rá mód, hogy személyre szabjuk a munkakörnyezetünket.) Ami mégis meggyőzheti a cégeket, hogy belevágjanak, az nyilvánvalóan a költséglefaragás, ne szépítsük: ha mindig vannak olyanok, akik éppen távmunkáznak, kisebb irodatér is elég ugyanannyi dolgozónak.

A munkavállalók oldaláról összetettebb a képlet. Elsőre természetesen vonzó a dolog, hiszen nem kell ingázni, el lehet intézni ügyes-bajos dolgokat, biztosan - és nyugiban - el lehet vinni a gyereket óvodába-iskolába, lehet főzni, mosni napközben. Ugyanakkor nem minden fajta személyiség alkalmas a teljes önmenedzselésre, arra, hogy magának strukturálja az idejét, ahogy ebben a videóban a munkapszichológus meg is világítja, 2:30-tól). Sokan ún. szociális deprivációt élhetnek át: társas szempontból légüres térben érzik magukat. Az is elgondolkodtat némelyeket, hogy vajon ugyanolyan esélyük lesz-e a következő karrierlépésre, ha nem tudják magukat "megmutatni" az irodában. Végül is a rugalmas személyiségű, jó önmenedzselő emberek szívesen élnek a távolról munkavégzés adta előnyökkel, és kevésbé az említett hátrányokat látják.

Ha mindez már "üzemszerűen" működik, akkor az együttműködés egy másik szintre lép: a virtuális csapatok tagjai sokszor csak névről ismerik egymást, esetleg egy képet láttak már a másikról, de gyakran hosszú hónapokig dolgoznak úgy együtt, hogy még nem találkoztak személyesen. Ez teljesen másfajta csoportformálódást jelent, mint amikor egymás mellett ülünk, viccelődünk, együtt ebédelünk, fokozatosan megismerjük egymást. Sokkal tudatosabban kell dolgozni a bizalom kialakulásán, mint "élőben". Szilárdabb önismeret is szükséges, hiszen írásban sokkal könnyebb félreérteni dolgokat, mert nincs ott a közlés tartalmát értelmező metakommunikáció. Lassan fog kialakulni a bizalom és az együttműködés megfelelő szintje, ha pl. folyton magunkra veszünk nem nekünk címzett üzeneteket, vagy megsértődünk. Más, inkább technikai jellegű probléma lehet multinacionális cégeknél az időzónák összeegyeztetése: egy csapattag Ausztráliában, valaki Mexikóban, hopp, máris hajnaltól késő estig jelen kell lennünk itt, Európa közepén, ha mindenkivel "találkozni" szeretnénk. Ehhez kell egy nagyfokú alkalmazkodás is: a munka-magánélet egyensúly helyett a kettő integrációjára van szükség. Ez a kutatások szerint a fiatalabb generációk képviselőinek gördülékenyebben megy. Persze elgondolkodtató, hogy vajon azért van-e ez így, mert többségüknek még nincs saját családja.

Összességében a távmunkázás lehetősége növelheti a munkavállalói elégedettséget, hosszú távon csökkenti a munkaadó költségeit, és szélesebb körű elterjedése mindenképpen elkerülhetetlen. Egész egyszerűen versenyelőnyben lesznek azok a cégek, amelyek ilyen lehetőséget kínálnak, és egy idő után ugyanolyan munkavállalói elvárás lesz, mint az, hogy ergonomikus szék legyen az irodában.

Elkerülhetetlenül terjedni fog tehát, és terjedésével hosszú távon végül is a szabadúszás kultúráját fogja előkészíteni, illetve megerősíteni, amely a jövő sikeres szervezeteihez alapvetően hozzá tartozik majd.

A HR Festen Lisette Sutherland tart előadást a sikeres távmunkázás titkairól, ha tehetitek, menjetek el meghallgatni október 27-én!

Ha tetszett ez az írás, látogasd meg a blogom Facebook oldalát! Nyomj egy Like-ot, hogy mindig értesülj a legfrissebb bejegyzésről!

A bejegyzés trackback címe:

https://human2human.blog.hu/api/trackback/id/tr7111824023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fidesz maszop dk egykutya 2016.10.21. 21:01:07

Távmunka jó, de ez az ország szokásos 30 év lemaradásban van, na meg a szoci reflexek még mindig élnek.
süti beállítások módosítása