Sokunkat foglalkoztatott tavaly év végén, hogy merre tart Shane Tusup és Hosszú Katinka közös élete, amely ennél több szálon nem is tudna összefonódni: edző és tanítvány, férj és feleség, ráadásul még üzlettársak is. Addigra már többekben fogalmazódott meg egy-egy napvilágra került medenceszéli jelenet kapcsán: ezzel a fickóval valami nem stimmel: nekimegy számos embernek, köztük szaktekintélyeknek, Katinka egykori edzőjének is. Majd "kidőlt a liszt": bulváros szalagcímek, cikkek láttak napvilágot, bennük találgatásokkal, hogy merre és hogyan tovább. Aztán az Év Sportolója Gálán, január 11-én váratlan fordulat jött: Shane könnyek között bocsánatot kért. Nem csak Katinkától, több mindenkitől. És hogy miért nagy dolog ez?
Egy régebbi cikkemben írtam, hogy a vezetőknek sokszor nehéz kimutatni valódi érzéseiket, mert attól tartanak, hogy ha megteszik, attól gyengének, sebezhetőnek fognak tűnni. Inkább hagyják, hogy halmozódjék belül a kétség és a feszültség, amely esetleg inadekvát formában zúdul aztán a munkatársaikra. Szerepet játszhat ebben az a hiedelem, hogy a többi vezető előtt tökéletesnek, de legalábbis kompetensnek kell tűnni.
Shane és Katinka történetét mindenki ismeri, akit minimálisan érdekel a sport és/vagy vannak hazafias érzései. Egyedül a kiemelkedő edző-sportoló páros több aranyat nyert a legutóbbi olimpián, mint komplett országok az éremtabella nem-is-olyan-rossz helyein. Kiváló eredményeket szállítottak zsinórban, nemzeti büszkeség lettek, közben pedig felépítették és tényezővé tették saját brandjüket.
A hatalmas siker irigységet és érdekütközéseket szül: külföldiként nem lehetett egyszerű Tusupnak egyáltalán beilleszkedni, hát még elsajátítani az itteni sport-diplomácia csínját-bínját. Ezt vélhetően nem is akarta, amikortól megérezte, milyen súlyt is képviselnek, ezért "robbantották a bombát" az Úszószövetségben, minek következtében a régóta hatalmon lévő Gyárfás Tamást elmozdították az elnöki székből.
A másik, ami a sikerrel jár: a megnövekedett elvárások. Már-már "kötelezővé" lett az, hogy Hosszú megnyerje az összes versenyt, amelyen elindul. Ennek nyomása az úszónőt mintha nem viselte volna meg, férje azonban egyre szélsőségesebben viselkedett. Ebben a légkörben jöttek az első hírek még decemberben, hogy valami nem stimmel kettejük között.
Mivel nem klinikai szakember vagyok, hanem munka és szervezet szakpszichológus, a magánéleti szálba nem bonyolódnék bele, sem azzal nem szeretnék foglalkozni, hogy mely újságírók miféle személyiségzavarokat diagnosztizálnak a távolból. Ezért szorítkozzunk arra, ami látható-hallható volt az Év Sportolója Gálán - és ezt valóban érdemes megnézni, elolvasni!
Shane Tusup a közönség előtt magyarul elmondta azt, amire sok vezető rádöbben karrierje egy pontján: "a sok munka közben nem vettem észre, hogy példaképpé kellene válnom, hogy ami korábban belefért, már nem fér bele". Végül beismerte: "Elfáradtam. Kimerültem. Sokat hibáztam.". Bocsánatot kért mindazoktól, akiket megbántott viselkedésével, és vallotta, nem a szimpátia szólhatott a díjazása mellett.
Tusup gesztusába, hogy - erősen törve beszélve csak nyelvünket, mégis - magyarul mondta el beszédét, még bele lehetne látni taktikázást, hatásvadászatot, vagy épp diplomáciát. Elcsukló hangjába, könnybe lábadó szemébe már aligha.
Minden vezetőnek előrevivő szembenézést kívánok gyengeségeivel, hibáival! Sosem késő, és sohasem ciki.
Ha úgy érzed vezetőként, hogy mindehhez jóféle kérdésekre van szükséged, olyanokra, amelyeket még nem tettél fel magadnak, szívesen segítek. Keress bizalommal!
