Nem Marx fő művéről írok, ennél sokkal barátságosabb a mai témám.
Céges „energia-tankolás” keretében kollégáimmal a csopaki Jásdi pincészetbe látogattunk a minap. Ezúton is köszönöm Balázs sommelier (közönséget és borokat egyaránt) értő előadását, ami valójában a kóstolt tételek közötti időket volt hivatott értelmesen kitölteni.
Szívmelengető volt hallgatni, ahogy
a természet iránti alázatról beszélt (20%-ban tehetnek ők arról, milyen bor születik, a többi a szőlő dolga, mondta), és nagyon tetszett, mennyire szemléletes a termőhelyekkel való kapcsolat: tényleg ott voltak előttünk a dűlők, ahogy a teraszukról letekintettünk.
A minőség iránti elkötelezettségüket azzal illusztrálta, hogy egy-egy tőkén mindössze 1-2 kiló szőlőt hagynak megérni (a kommunizmus éveiben, amikor a minőséggel jóformán senki nem törődött, bevett volt, hogy akár 6-8 kilóig is felmentek a borgazdaságokban). Ezzel kapcsolatos az a gondolat, amely a leginkább megragadott:
Csak a fiatal tőkéket kell korlátozni, az idősebbek tudják, mennyi szőlőt kell érlelni.
Tapasztalat, érettség, önállóság, bölcsesség. Ennyi. Szép.