Egy olyan vállalati projektről szeretnék írni, amely számomra váratlanul, másfél év elteltével került a napokban szakmai rivaldafénybe, és amely az egyik olyan feladat a Telekomnál töltött éveimből, amelyre mindig büszkén, őszinte örömmel és megható érzésekkel fogok emlékezni. A Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galériával közös felsővezetői fejlesztőprogramunkról van szó, melyet egymás között többnyire egyszerűen Szépmű projektként emlegettünk.

A vicc szerint a képen a Z-generáció három legkomolyabb félelme látható (és hát minden vicc csak félig vicc). Mivel lehetne tehát jobban megfoghatóvá tenni egy fiatalokból álló cég munkatársai számára az empatizálás fogalmát, mint azzal, hogy legalább egy órára megtapasztalják, milyen is lassú nettel együtt élni. Zuckerberg szándéka éppen ez volt az akcióval: kollégái közül önkéntesen bárki átélheti a hét egy kijelölt napján, milyen lehet Facebook felhasználónak lenni egy fejlődő országban. Igaz, ott folyamatosan ilyen lassú a net, nem csak egy órára.

Olvastam egy cikket, amely Michael Harris könyvéről számol be ('The End of Absence' címmel jelent meg). A technológiai fejlődés hatásait vizsgálja a társadalomra, de nem alkot ítéletet: se nem jó, se nem gonosz, ami történik, egyszerűen csak történik.

Könyvének egyik alapgondolata, hogy az 1985 előtt születettek abban a különleges helyzetben vannak, hogy még ismerték a világot az internet előtt is.

Jó, hát ezt is minek olvassam el, egy éves lett egy blog, és akkor mi van?! :)

Nem szeretnék egy ilyenkor talán szokásos ömlengést írni. Szintén nem foglak statisztikákkal bombázni benneteket (jó, egyet muszáj: 33 bejegyzés született az egy év alatt).

Vannak olyan kultúrák, ahol nem a születésnapokat ünneplik, azaz nem azt, ha egy évvel idősebb lett valaki, hanem azt, ha egy fejlődési szintet lépett.

Jó másfél hete derült ki, hogy a VW csoport egyik dízelmotorja, melyből összesen 11 millió darab került a konszern különböző típusaiba, csak hivatalos mérési körülmények között teljesíti az előírt károsanyag-kibocsátási határértékeket. Attól hangos a világsajtó, hogy a cég csalt a nitrogén-oxid kibocsátással, és így átverte a vásárlóit, mi több, semmibe vette a környezetvédelem ügyét.

Az azóta eltelt időben rengeteg írás született ebben a témában, ezért csak nagyon röviden, a cikkem mondanivalójának megértését segítendő, foglalom össze a lényeget.

Csoportos létszámleépítés volt, és több olyan kollégánk elment, aki kedves a szívünknek? Szervezetátalakítás történt, és új felállásban kell folytatni a munkát? Vezetőváltás volt, és az új főnök teljesen más stílusban működik, mint az eddigi? Minden ilyen jellegű változást nehezen élünk meg a munkahelyünkön, persze ki-ki eltérő mértékben. Egy közös azonban biztosan van a megélésükben: nagyon hasonlítanak egy gyászfolyamathoz.

Divatos kifejezésnek számít ma a szervezeti kultúra. Elemezzük, beszélünk róla, időnként szeretnénk megváltoztatni, vagy épp' az a vágyunk, hogy mások alkalmazkodjanak az általunk megszokotthoz. Közben pedig egy meglehetősen nyilvánvaló párhuzamot nem veszünk észre.

Csábít a gondolat, hogy felüljek én is a divathullámra, e helyett inkább reflektálok arra a jelenségre, ami mindig is foglalkoztatott. Ez pedig az, hogy elképesztően divatosak mostanában a "számozott" címet viselő bejegyzések. Mi is ennek a jelenségnek a pszichológiája?

Nemrég robbant a hír, hogy a világ egyik - több szempontból is - meghatározó vállalata, az amerikai General Electric (GE) korlátlan hosszúságú fizetett szabadságot biztosít a felsővezetőinek és a senior szakértői körnek, feltéve, ha a munkájukat elvégezték, elvégzik, illetve a felettes vezetőjük jóváhagyja.

Ízlelgessük egy kicsit a hírt! Akkor megyek szabira, amikor csak akarok? Ha úgy esik jól, akkor két hónapra eltűnök? Nos, egy részről éppen erről szólna az ötlet, más részről mégsem egészen.

A Coca-Cola egy meglehetősen figyelemfelkeltő, és mindenképpen jól kitalált kampánnyal készült a Ramadánra. A videóban azt követhetjük, amint hat, egymásnak ismeretlen embert vaksötétben egy körasztal köré ültetnek, akik aztán beszélgetnek arról, ki mivel foglalkozik, kinek mi a hobbija. A végén persze felkapcsolják a villanyt. Érdemes megnézni, aztán tovább olvasni.